Mellékelten küldök egy hozzám érkezett - de igazából téged illető - véleményt, amit megfontolásra továbbítok. Az üzenet küldőjét nem kívánom megjelölni - az ő kérésére -, de javaslom annak tartalmát vedd komolyan és - amennyiben lehetséges és szükséges - az interjúban kiegészítésként kezeld. Ez is egy vélemény:
1. A munkásőrség tényleges állományában egyszerre sohasem szolgált hatvanezer ember.
2. Az állomány jelentős része nem volt katonaviselt. (A nők, az alkalmatlanok, a kiképzetlen tartalékosok. De ide számíthatók a korhatáron túliak, valamint a más szervek részére meghagyottak és a könnyitett szolgálatosok is, s ez már akár a tényleges állomány egyötöde vagy még több is lehetett.)
3. A "Magyar Gárda" említése hülye viccnek is hülye: semmiféle párhuzam a nyilasokkal nem áll meg. (Ez a színvonal a "cigánybűnözéssel" kiegészítve méltatlan még a cáfolatra is.) A testületben szolgáltak nyilvánvaló rasszjegyeket viselők (s nem csak zsidók vagy cigányok, hanem jelentős számban görögök is) de társaik még az ugratásukat is kerülték, kirekesztésük, sértegetésük pedig teljesen elképzelhetetlen volt.
4. A mindvégig megőrzött hadrafoghatóságról csak annyit, hogy a testület tartós alkalmazásra sohasem volt alkalmas. A korábban megszüntetett karhatalom feladatainak átvételével összefüggésben néhány magánszorgalomból végzett számítás is azt mutatta, hogy az objektumőrzés -védelem jó esetben is legfeljebb 8-10 napig lett volna csak megoldható azokkal a normákkal, amelyekkel számolni kellett. (Egy őrhelyre hat ember: ezt a 20 éves sorozott karhatalmistáknak bizonyára hónapokig sem okozott megoldhatatlan nehézséget.) A testület hadrafoghatóságát el kellett hitetni a szövetségeseinkkel, akik kevesellték a honvédelmi erőfeszítéseinket, de el kellett hitetni a NATO-val is a leszerelési tárgyalásokon (akik úgy tettek, mintha elhitték volna ezt); de el kellett hitetni a belpolitikai tényezőkkel is. Az SZDSZ, a FIDESZ és más pártok elődszervezete pedig ezt készségesen elhitte...
Az eredeti dokumentumok közreadása dicséretes, csak éppen az elenkező hatást váltja ki. Nem a bölcs előrelátás olvasható e sorokból, hanem a sötétség, hogy még szeptemberben is felelős parancsnokok azt hitték, lesz folytatás és valaki kiváncsi még a vélkeményükre. Az egyik csúcs októberben -- már átmentési szándékkal -- a "Munkásegylet" megszervezése volt. (Jelvényüknek az alegységparancsnoki beosztásjelzéseken viselt ötágú vörös csillagot választották...)
Legkésőbb a Pozsgai féle bejelentéskor le kellett volna húzni a rolót, ugyanis ekkor már minden átmentési kísérlet kivitelezhetetlen volt. De nem! Többen, még az MSZMP utolsó kongresszusa után (októberben sem) hitték, hogy megszűnik a testület!) A realisták -- nem sokan voltak -- úgy vélték a felszámolást elrendelő MT rendelet születésének híréig, hogy decemberben, a jövő évi költségvetés kihúzásával lesz vége a cégnek.
Az eseményekből leszűrt tapasztalat szerint az 1989. évet a testületben -- minden szinten -- meghatározóan a folyamat lényegének meg nem értése jellemezte, ami csodavárással kiegészülve szinte az utolsó napokig belengte valamennyi parancsnokságunkat."
