2011. június 14., kedd

Az élcsapat, akik palira vettek minket (is) bajtársak


Bíró Zoltán: Bauerék és a magyarok

Amikor egy régi eredetű és egyre inkább elfajuló jelenséget nevezek így: Bauerék és a magyarok, akkor nem az ávós Bauer apára és nem a család történetére utalok. Emlegették ezt már elégszer, elegen. Kétségtelen azonban, hogy a cím szerkezete már önmagában is szembenállást, de legalábbis erős különbségtételt jelez két fél között, mégpedig a magyarság és egy kisebbségi csoportosulás között. Ám arról sincs szó, hogy a „Bauerék” összefoglaló név alatt a hazai zsidóság egészére célozgatnék, hiszen tudom jól, hogy voltak is, élnek is köztünk jó magyarként zsidó származású, zsidó vallású emberek, akik méltán utasítanának el ilyen sértő általánosítást. Csupán arról van szó, hogy Bauer Tamás internetes elmélkedése a „hősök napja” és Trianon kapcsán nemcsak őt személy szerint jellemzi, hanem egy olyan csoportot, amely befészkelte magát a magyar életbe, és ebből a jól kibélelt fészekből rikoltozza mélységes lenézését és utálatát minden értékkel, érzelemmel szemben, ami magyar, ami a miénk.

Bő száz éve fészkelődnek itt úgy, hogy egyre tágabb teret nyissanak maguknak: ők akarják diktálni, milyennek lássuk magunkat, történelmünket, elődeinket, mit higgyünk, mit ne, mit tekintsünk jónak, mit szépnek. Bauerék szerint a magyarság hősei nem hősök, a magyar tragédiák nem tragédiák, a magyar fájdalom pedig nem fontos, provinciális, egyenesen nevetséges. Ami bajunk van, azt egyébként is csak magunknak köszönhetjük. Ezzel szemben ők nem követtek el bűnöket soha, az ő tragédiájukat mindig kizárólag mások okozták, nekik egyetemes értékű igazságaik és ügyeik vannak, ezért csak az ő történelmük, az ő tragé­diáik, az ő fájdalmaik fontosak. Ha mi hazát, nemzetet és jogot védünk, az ostoba, kirekesztő nacionalizmus, ha ők akár Izraelben, akár a diaszpórában támadnak, terjeszkednek mások rovására, az bölcs előrelátás és jogos önvédelem. Ha a magyarság mint államalapító nemzet – általában erőszak nélkül – asszimilált idegen ajkú népcsoportokat, az bűn. Ha Izrael állam fegyverrel űzi el a palesztin lakosságot, hogy elfoglalja a területeit, az nekik istentől való joguk.


Ez a Bauerék logikája. Bauer Tamás az interneten „különvéleményét” hangoztatva tagadja a nemzeti összetartozást úgy is, mint tényt, s úgy is, mint a magyarság természetes igényét. Érvei a tökéletes érzéketlenségét mutatják annak a népnek a sorsa iránt, amelynek a megcsonkított országában él. Úgy tesz, mint aki a legcsekélyebb mértékben sincs tisztában sem a tria­noni döntések körülményeivel, sem annak igazságtalanságát és ostobaságát elítélő olasz, francia, angol stb. véleményekkel, de ezek feltehetően nem is érdeklik. Bűnként tálalja, hogy a két világháború között határrevíziós törekvéseink voltak egy gyalázatos döntéssel szemben. Ezzel együtt persze azt is, hogy a németek oldalán beléptünk a háborúba, mintha fogalma sem lenne arról, milyen kényszerhelyzetben volt akkor az ország, éppen Trianon következményeképpen. Egészen odáig megy, hogy a mai kormányzat, élén Orbán Viktorral és vele együtt Tarlós István főpolgármesterrel, ma is lélekben a tengelyhatalmakhoz csatlakozik. „Szembefordulnak az antifasiszta koalícióval” – mondja, mert valóban: mi más lehetne a magyar, mint fasiszta. Ismerjük ezt már Rákosi Mátyás óta. Az sem zavarja, hogy nem létezik sem antifasiszta koalíció, sem tengelyhatalmak nincsenek ma a világban, hanem egészen másfajta hatalmak vannak, felszerelve világbíró bankokkal, atomfegyverekkel, nagyhatású médiumokkal, és azok veszélyeztetik ma a világ békéjét leginkább, akik szeretnek mindenkit lefasisztázni és leantiszemitázni, aki nem közéjük való. Nyilván a kollektív szürkeállomány szólal meg Bauer soraiban, és ez a sajátosan barázdált szürkeállomány hajlamos elhitetni minden tulajdonosával, hogy mindenki más hülye, de legalábbis mindenkiből hülyét lehet csinálni. Azokat különösen ide sorolja, akiknek van kötelességérze­tük a hazájuk iránt és vannak megkötő érzelmeik a magyarság tagjaiként. Azokat, akik akkor is a magyar nemzethez tartozónak tekintik magukat, ha erőszakkal kialakított államhatá­rok választják el őket nemzettársaiktól.


Végezetül Bauer Tamás azt állítja: „a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből”. Ennek persze érdemes lenne alaposabban utánanézni. Ám érdemes lenne annak is, vajon Bauerék – akik minden rendszerben, Rákosi-féle diktatúrában és plurális demokráciában is folyton ugyanazt rikoltozzák a fészekből rendszer-kompatibilis változatban – tanultak-e valamit a saját történetükből, pél­dául 1919-ből vagy az ötvenes évekből és 1956-ból. A szerző gondolatmenete alapján azt látjuk, a legfontosabbat nem tanulták meg: hogy a magyarság érdekeihez és érzelmeihez nekik kellene alkalmazkodni akkor is, ha lélekben más égtájon élnek. Persze csak addig, amíg ezt a fészket el nem hagyják melegebb égtájakra szállva.

Magyar Hírlap



Megjegyzés: Igen, ők azok akik lekommunistázták a kilencvenes években munkásőröket és lefasisztázták a kétezres években a gárdistákat. Ők azok akik élő pajzsként használják és gerjesztik ellenünk a cigányságot és megbújnak a magyar zsidóságban, élő pajzsként állítva szembe velünk - a torz eszmék síkján, értsd jobboldal baloldal - zsidó származású barátainkat.  Ők azok, akik lerasszistáznak minket. Ők azok a magyarul (is) beszélők, akik Németországban németek, Franciaországban franciák és Belgiumban a belgák. Ők a nemzetköziek. Akik az EU-ban és a világ minden táján a rossz hírünket keltik, a "baloldaliaknak" fasisztaként, a "jobboldaliaknak" kommunistaként aposztrofálva minket. Ők azok, akik sosem kerülnek a "transzportba", mert ők olvassák a listát és mindig és mindenhol, minden körülmények között az élre törnek. Az ő nagynénjük él Moszkvában és nagybátyjuk New Yorkban.  Ne "zsidózzunk" hát barátaim, hanem nevezzük néven mételyeinket: Bauerék. 

2011. június 13., hétfő

2011. április 25., hétfő

Elszámolás

2011 Húsvétján Magyarország államfője aláírta az Alaptörvényt. Ez a nemzet történetében jelentős fordulat. Lehetőségünk van a megújulásra.


Ehhez kapcsolódóan - és ezt ajánlom másoknak is - érdemes elszámolnunk az eddigiekkel.

Nekem itt a vázlatom kattanj rá:

Elszámolás

Az a bizonyos húsz év

tlg futása, egy kis magyar abszurd

Magam úrsága


Jobbomban a kard, balomon a lánc,
Úgy érzem szétszakadok,
A vitéz és a zsellér, bennem,
Jól összeakaszkodott.

Farkasfejű birka, vagy birkafejű farkas?
Milyen állat vagyok?
Birkák közt farkas, farkasok közt birka
Ez lennék én? Ez én vagyok?

Feltételes hűség? Kelletlen hűtlenség?
Rossz szolga vagyok,
Ezt aki úr érzi, őérte én,
Meg nem halok.

Feltételes hűség? Kelletlen hűtlenség?
Rossz úr is vagyok,
Aki szolga érzi, kifosztásból,
Rossz példát adok.

Szolgaság vagy úrság?
Egyaránt, nem nekem való,
Eb ura fakó, legények
Magam urának vagyok én, a jó.

Vicsoroghat is rám, manapság
Minden jobbos és balos agyar,
Így születtem és így vagyok én,
Baloldali és magyar.

2011. április 20., szerda

Alaptörvény


Nemes gondolatok jegyében született az Alaptörvény, s Húsvét hétfővel, aláírásával életérzéssé válhat bennünk – a szabad magyar haza életével törődő érzéssé. Sok millió ember nevében beszél, amikor megfogalmazza gondolatainkat, hitünk irányait.

Árpád honfoglaló törzsei utódaiként ezeregyszáz éve szilárd alapokra helyezett Magyarországon élünk. Szent István királyunk hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkén vállaljuk ezredéves harcunkat a haza szabadságáért és függetlenségéért, szeretjük őseinket, akik érte küzdöttek. Népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította annak közös értékeit.

Tudjuk, hisszük és büszkén mondjuk: a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásai gyarapítják a világot. Ápoljuk és megóvjuk örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit. A fiatal nemzedékek elhivatottsága a jövő garanciája. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.

Tudjuk, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.

Az eszmék között valljuk az Alaptörvény szellemében, hogy minden tudásunkkal megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. A Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részének tekintjük. Szeretjük a történeti alkotmányunkat legszebben megtestesítő Szent Koronát, amely jelképezi Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.
Az Alaptörvényünk szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.

Szeretjük azt a minden, nemzetileg fontos érzést átható, egységes szellemet, ahogyan az Alaptörvény megszabja Magyarország jövőjének útját.


Gubcsi Lajos, A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke

2011. április 13., szerda

Hazafiság






Igen! A kiválóság, az élen járás felmutatása.

2011. április 12., kedd