Ne kérdezz semmit, ha látod ...

Te párttag vagy?

Riporter: Te párttag voltál az átkosban?
Illetékes Bajtárs: Természetesen.
Riporter: És nem szégyelled?
Illetékes Bajtárs: Azt szégyellném, ha ma is az lennék.

Elhunyt Rabi Mihály

Rabi Mihály volt munkásőr KEP-es kollegánk 61. életévében július 30-án gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Augusztus 11-én 13 óra 15 perckor a csepeli temetőben búcsúzhattok el tőle.

Egy kell ide

A halált megvető bátorság. Svábjaink balra, szlávjaink jobbra, belgáink meg álljanak már félre. Honfoglalók előre! Élre!

A SZEMTANÚ BESZÁMOLÓJA AZ UTOLSÓ HUSZÁRROHAMRÓL

„…Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk! Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez.

Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtatott a széles síkságon. Seydlitz rohamozott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen....”
A szemtanú Erich Kern, német tiszt 1948-ban írta meg visszaemlékezését. Forrás: vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár hagyományőrző Egyesület
Forrás

Még azt mondják ese szép, ase szép ...

Olyan vagyok, mint a csillagos ég, olyan vagyok mint az engedelem, ... 

Feláll a púpomon a szőr, mikor a médiamunkások szólongattják a Magyar Tudományos Akadémiából szalajtott ( jó esetben önálló entitás ám alapesetben az elnyomók által) kitanítottakat és ezek meg jól leminősítenek. Hogy ők ilyen kutatásokat - főleg ugye USA, hogy ellenőrizhetetlen is legyen - meg olyan kutatásokat végeztek és ... ilyenek a magyarok, meg olyanok a magyarok ... így nem tudnak nyelveket, meg úgy nem tudnak nyelveket ... így rasszisták, úgy revizionisták és hogy nem képesek kiélvezni trianont és annak az előnyeit nézni, hogy a túszul fogott határon túli magyarság milyen jó kis közvetítő szerepet vállalhatna a túszejtők meg mi közöttünk. Hát valóban így - hogy nem értjük egymás nyelvét - aztán nehéz is azonosítani és leleplezni azt a hatalmas hazugság és ferdítésözönt, amit ezek itt és így összehordanak a látszólagos - virtuális -  köztudatunkban. Daloljuk hát ilyetén formán:


Még azt mondják ese szép, ase szép
Olyan vagyok, mint a csillagos ég
Olyan vagyok, mint az veszedelem, 
A magamét én, oda nem engedem. 


Legyél Babám, legyen az szerelem,
Legyen lovam, legyen az kengyelem, 
Legyen kardom, legyen az tarsolyom,
Jöttmenteknek én oda nem adom. 


Még azt modják ese szép, ase jó.
Redjen az ilyenben benn a szó,
Van pofája, nagyapjának csökét,
Szakadjon az ilyenre le az ég.


Még azt mondod, ese jó, ase jó
Mocskos szádból,  ömlik már ki a szó,
Róka pofád, hamarost beverem,
Hamis  nyelved , torkodra tekerem.