A csírájában megfojtott Magyar Nemzeti Gárda

Temetni jöttem, nem dícsérni a Munkásőrséget! Megadni a végtisztességet! Visszaadni a Becsületet. Az Önkéntesek becsületét! A mundér becsületét, akkor mikor tolvajokban és az elnyomókban rossz érzéseket és félelmet kelt minden mundér,  minden önkéntes - és alulról szervezett - népi erő. (Mert az egyenruha, egyben népviselet is.)
Az alábbiakban - hitelesen dokumentálva - bemutatom annak az előterjesztésnek a fénymásolatát, amely a  60 ezres Munkásőrség Nemzeti Gárdává való átszervezésére szólt. Ezt  fojtották  csírájába 1989-ben Szabad Demokraták és azok aktivistái.  (Fejet hajtani jöttem. Egyben itt és most,  továbbra keresem régi barátomat Zelenák Bandit, aki e szövegeket szerkesztette, írta. Nagyon remélem még az élők sorában található ő is.)

Kattanj ide!

Soha meg nem bocsátható bűnt követtek el a moszkvai nagynénivel és amerikai nagybácsival rendelkező, sűrűn New Yorkba és Tel Avívba járó és oda figyelő, tartó - ide Budapestre fanyalgó -  honfitársaink, amikor a "gengszterváltás" hajnalán Szabad Demokraták Szövetsége zászlaja alá tömörülve a Magyar Nemzeti Gárda alapját képező, szervezett és önkéntes fegyveres testületet, a Munkásőrséget stigmatizálták a médián keresztül a társadalom előtt. ( Rutinosan ők olvasták a listát ugye? Ki kerül a transzportba.)
Gyűlöletes "megvezetéssel" ( 4 igenes szavazás) közhangulatot keltettek, gerjesztettek a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetésére, ezzel egycsapásra - minimum negyed századra - csírájában fojtották meg, egy önkéntességen alapuló szervezett magyar fegyveres erő létrejöttét. Amúgy - mára - az önkéntes munka nem csak a társadalmi rendfenntartásban égető kín, hanem a társadalom minden szintjén érezhető a hiánya. Az egészségügyben, az oktatásban egyaránt.
Ezek a gonosz és idegen erők "hivatalosan" hülyének - sőt a munkásőrök esetében egyenesen bűnösnek állították be - az önkénteseket. Az önkéntes munkát, az áldozat vállalást.
Ennek alapját - sajnos - az EU jogrendszer torz átvétele és az ehhez kapcsolódó tömegkommunikáció biztosította, amely elvette az emberek hitét az önmagukról és az egymásról való gondoskodásban, egyben az önvédelem jogát!  Az önvédelem joga Istentől eredően minden élőt megillet!  Nem igaz, hogy az erőszak joga, csak az állam monopóliuma.
Lám a Globalizátorok mára a nagy versenyeztetéssel - a globalizmussal, az árérzékenység mákonyával  - az embert, önnön  farkasává  tette újra. Újraszülettett a bibliai Aranygyapjú, az Antikrisztus.

Ez a valamikor volt  60 ezres szervezett rendfenntartó erő ma is hiányzik, ugyanis a társadalom rendpárti önkéntesei,   a Munkásőrség soraiban voltak.  A Munkásőrség társadalmi állománya, katonaviselt (!) munkás emberek voltak, nem kancigány "újmagyarok" kiknek jogaiért az úgynevezett "Jogvédők" ( az USA-nak az EU felbomlasztására delegált fizetett ügynökei) oly harcosan kiállnak a tömegkommunikációban.
Becsületes, a társadalomért áldozatokra - önkéntesség - is kész dolgozó (!) embereket büdöskommunistázott le - az "ÁVÓS" kölykök vezette párt -  és rombolták szét, az éppen megalakulásra kész, meg nem született - elvetélt -  Magyar Nemzeti Gárdát. Ennek a meg nem született Magyar Nemzeti Gárdának soraiban lenne a helye a volt Magyar Gárda és az Új Magyar Gárda tagjainak. A tisztességet és becsületet igénylő és ezért áldozatot is vállaló fiataloknak.
"Az jó hírért s névért, az szép tisztességért, ők mindent hátra hadnak. Emberségből példát, vitézségből formát, mindeneknek ők adnak. És mint jó rárók mezőn széllel járók, vagdalkoznak s nyargallnak." /Balassi Bálint: Egy katona ének/
Csodálkozik a médiában mindenki, hogy mi kötheti össze - ebben a mesterségesen jobb és baloldalra osztott - mai társadalmunkban a "baloldali" munkásőrséget a "jobboldali" Magyar Gárdával? Innen izenem mindenkinek: A Becsület és a Tisztesség!
Felnőtt egy új nemzedék, aki nem volt katona, aki nem tanult emberséget, fegyelmet, nem vett részt kemény kiképzésen - megpróbáltatásokon - és nem tanulta meg a szervezettséget, az alá és fölérendeltséget, nem tanult becsületet!  Így nem is csoda, hogy mára kancigányok randalíroznak az utcáinkon. Lásd a kancigányok felvonulását, ha nem hinnéd, kedves Olvasó!

(Lásd továbbá Olaszliszkát, lásd Sajóbábonyt!)
Most mikor az "adófizetők pénzén" kibikásodott kancigányok megrendszabályozására is alkalmatlan a Magyar Köztársaság rendőrsége - viszont az Új Magyar Gárda tagjait hatalmas erők felvonultatásával üldözi, amikor a Magyar Honvédség aktív katonáinak a létszáma nem éri el a húszezret, és egy Szlovákia is simán megszállhatná az országot - mélyen el kell gondolkodjunk, hova jutott ez az ország. Hol az egyenruha, a mundér becsülete? Hol a védelmünk? Hol vannak a magyar katonai erények? Hol vannak a katonák?

Hol vannak a katonák?

Hova tűnt a sok virág,
Mi nyílott hegy-völgy réten át.
Hova tűnt a sok virág?
Elhervadt régen.

Hova tűnt a sok virág?
Lányok téptek bokrétát.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt a sok szép lány,
Annyi rémült év után.
Hova tűnt a sok szép lány?
Elhervadt régen.

Hova tűnt a sok szép lány?
Gyűrűt váltott mindahány.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hol vannak a katonák,
Kik harcoltak sok éven át.
Hol vannak a katonák?
Elmúltak régen.

Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt sok sírkereszt,
Még a szél is sírni kezd.
Hova tűnt sok sírkereszt?
Elkorhadt régen.

Hova tűnt sok sírkereszt,
Szívünk meg nem érti ezt.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Ólmosi Zoltán: Tervek kapuzárás előtt.

A Munkásőrség, mint Népőrség? Eskü a Szent Koronára?

A Munkásőrséget az MSZMP IKB Intéző Bizottsága hozta létre 1957. január 29-ei ülésén hozott határozatával, amely ezzel lényegében a párt hadserege lett. Szerepe, megítélése több évtizedes fennállása során a közemberek szemében megváltozott, s az utált karhatalom szép lassan elfogadottá vált, hiszen nem csupán a pártbizottságok őrizetét bízták rájuk, hanem, ha kellett a honvédség mellett a munkásőrség tagjai is mentették az embereket és vagyontárgyaikat a természeti katasztrófáknál. Ezt a javuló megítélést persze árnyalták a különböző tivornyákról, vadászvacsorákról szállingózó hírek, amelyek a '80-as évek második felére igencsak megtépázták a testület tekintélyét.

Hozzá kell tenni, ekkorra a mintegy hatvanezer munkásőr nagy része – főként a fiatalabbak – nem azért lépett be, mert feltétlenül harcolni akart a párthatalom megvédéséért, hanem a férfitársaság, az idézőjelbe tett „klubélet”, a bajtársiasság, a „rövid időre kiszakadni a családból vagy távol lenni az asszonytól” felfogása is szerepet játszott ebben.

A szocialista rendszer eróziójával párhuzamosan a Munkásőrséget is mind több bírálat érte, s bár az állomány többsége kitartott a szervezet mellett, mégis érezhető volt a hivatásos és a társadalmi állomány közötti feszültségek kiéleződése. A mind hangosabb külső támadások azonban a társadalmi állomány nagy többségét együtt tartották, sőt, a „tagság” inkább erőteljesebb politikai fellépést várt a Munkásőrséget irányító MSZMP-től.

Az MSZMP-n belül zajló folyamatok eredményeképpen is a Központi Bizottság 1989. május 8-ai ülésén úgy döntött, hogy „a Munkásőrség önkéntesen szerveződő fegyveres szervezetként – a Magyar Népköztársaság védelmi rendszerében integrálódva – a Minisztertanács felügyelete alatt tevékenykedik.”1 Egyúttal felkérte a Minisztertanácsot a vonatkozó új jogszabály megalkotására.

A Minisztertanács június végén hozott határozatában (1091/1989. (VI. 30.) Mt. számú hat.) a Munkásőrség átalakítása – karcsúsítása – mellett döntött. 150 millió forinttal csökkentették a szervezet költségvetését, s így az apparátus leépítését is megkezdték, párhuzamosan a szervezeti átépítés mellett.

A főként az SZDSZ aktivistái által kezdeményezett támadások közepette is Munkásőrség vezetői úgy vélték, hogy a szervezetre a jövőben szükség lesz, s lázas tempóban készítették el az átalakításra szolgáló terveket. A munkálatok keretét a Minisztertanács 1097/1989. (VII. 17.) Mt. számú határozata fogalmazta meg. Eszerint: „A honvédelmi miniszter vezetésével – az érdekeltek bevonásával – bizottságot kell létrehozni. Az új védelmi koncepció kidolgozásával összhangban át kell tekinteni, és a Minisztertanács részére javaslatot kell kidolgozni a Munkásőrség új feladataira, szervezetére, működésére, létszámára és költségvetésére vonatkozóan.” A határidőt 1989. december 25-ében határozták meg.

Létrehoztak egy közös HM – MOP bizottságot, amelyen belül a Honvédelmi Minisztériumban és a Munkásőrség Országos Parancsnokságán is egy-egy albizottság működött. Utóbbi kebelén belül négy munkacsoport kezdte meg a munkát. A MOP albizottság vezetője érdekes módon nem Borbély Sándor országos parancsnok, hanem az operatív ügyekben sokkal aktívabbá váló első parancsnokhelyettes, Dósa István lett. A munkálatok egyrészt a helyzet átfogó elemzését célozták, másrészt a jövőbeni feladatokra koncentráltak (szervezeti, anyagi keretek, stratégiai feladatok). A határidőket szeptember 20 és október vége közötti időpontokra tűzték ki. „A Munkásőrség jelenlegi helyzetének átfogó összefoglalása”2 című munkaanyag szeptember 25-ére el is készült, amely érezhetően a jövőbeni megmaradás igényével készült. Saját múltjának pozitív bemutatásával párhuzamosan azonban arra is utalt, hogy a szervezet „az utóbbi egy évben a támadások célpontjává vált” és „személy szerint is inzultálnak munkásőröket a munkahelyükön, az utcán, sőt a lakásukon is”.

Érdekes az az ellentmondás, hogy míg a Munkásőrség szervezete, mondhatni harckészültsége, hadra foghatósága 1988–1989 folyamán végig megmaradt, s a lemorzsolódás is viszonylag kisebb volt,3 a gazdának tekintett MSZMP fordult el tőle, s hagyta magára a – főként hivatásos apparátusát tekintve – sokkal baloldalibbnak számító álló Munkásőrséget.

A Munkásőrség Országos Parancsnoksága pedig törekedett arra, hogy ne tekintsék az elnyomó apparátus részének: sem a március 15-ei megmozdulások alkalmával, sem a júniusi Nagy Imre temetés idején nem lépett fel aktívan, hanem inkább saját objektumai védelmére adott utasítást. A Néphadsereg napjának4 ünnepségeivel összefüggésben szeptember 29-én több demonstráció is volt a Munkásőrség egyes objektumai előtt, amelyekre szintén nem adott „harcos” választ, amint arra a Munkásőrség országos parancsnoka is utalt állásfoglalásában: „A tüntetés békés volt abban az értelemben, hogy tettlegesség egyik oldalról sem következett be. [...] Az állomány eddig csak nézője volt az eseményeknek, közbeavatkozásra nem volt szükség. [...] Ugyanakkor le kell vonni a legfontosabb tanulságokat, egy hasonló helyzetre jobban fel kell készülni.” Ezt követően az állásfoglalás megfogalmazta az alapvető célt is „A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására.”5 Eltekintve attól, hogy Borbély Sándor rosszul mérte fel a helyzetet, az azonban érzékelhető, hogy a MOP vezetése mindenképpen a szervezet megtartására törekedett, akár annak árán is, hogy új nevet választva, vagy akár a munkásőr eskü szövegét megváltoztatva polgári jellegű alakulattá váljon. Az alább közölt forrás ennek az átmentési kísérletnek egy érdekes példája, amely a testület szimbólumrendszerének (név, esküszöveg, megszólítás, csapatzászló, egységek elnevezése) a módosítását célozta.

A Munkásőrség elnevezésének megváltoztatása az év folyamán már felmerült, amire Borbély Sándor is utalt az MSZMP KB május 8-ai ülésén elhangzott válaszában.6 Akkor azonban még nem látta reálisnak a felvetést, de az augusztus 28-ai Vezetői Koordinációs értekezletet követően állásfoglalásában már Borbély is elképzelhetőnek vélte a testület névváltoztatását, hozzátéve, „hogy egy-egy szimbólumnak (pl.: vörös csillag, névadók7 megváltoztatásával az állomány egy része valószínű el fogja hagyni a Munkásőrséget, és erre fel kell készülni.” Az országos parancsnok egyúttal utasította a „propaganda és sajtóosztály vezetőjét, hogy a Munkásőrség szimbólumrendszerének módosítására tett javaslataikat, a programban kijelölt feladattal összhangban, terjessze a Parancsnoki Tanácsülés elé!”8

Az elkészült javaslat többféle változatot terjesztett a szeptember 26-ai Parancsnoki Tanácsülés elé, amely összefüggésben a már említett szeptember 29-ei tüntetések előzményeinek légkörében ült össze.9 Borbély állásfoglalásában is megfogalmazta, hogy „az előterjesztés a szimbólumrendszer módosítására tett javaslatokon felül a testület további sorsa körül” forog, és jelentősége messze túlmutat a címben foglaltakon. A vita alapján a parancsnok az 1989. évre vonatkozóan az addigi szimbólumrendszer érintetlen hagyása mellett döntött, vagyis a testület egy-két napra „bekeményített”. Néhány nap múlva azonban megváltoztatták korábbi véleményüket, s ebben a szeptember 29-ei tüntetéseknek a Munkásőrség vezetői számára félelemkeltő hangulata, valamint az SZDSZ négyigenes10 népszavazásra felszólító kampányának a felerősödése fontos mozzanat volt.

Az október 2-ai Parancsnoki Tanácsülés véleményének megfelelően Borbély Sándor utasította a propaganda és sajtó osztály vezetőjét a „Munkásőr eskü” szövegének módosítására és a módosított eskü decemberi egységgyűlésen való alkalmazására.”11 Hogy melyik előterjesztett változatot tekintették elfogadottnak, részletes határozat hiányában nem tudjuk eldönteni, de az előterjesztésből meglehetősen egyértelműen kiviláglik, hogy melyiket javasolták első helyen.

Az előterjesztés néhány mozzanatára megkísérlem felhívni a figyelmet. A Munkásőrség elnevezésére jó néhány javaslatot felsorolnak, így az elsősorban a '48-as ('56-os ?) hagyományokra építő nemzetőrség, az USA-t idéző Nemzeti Gárda, de több más elnevezés is érezhetően más nemzetek polgári szerveződéseire utal. Az ember szinte keresi a felsorolásban a rossz emlékű „rongyos gárda” nevet is... Látható, a Népőrséget tekintették a leginkább elfogadhatónak. Ebben nyílván az a nosztalgia is szerepet játszott, hogy az 1957. január 29–ei MSZMP IB ülés elé készült javaslat is "Népőrség" néven kívánta létrehozni a Munkásőrséget. Az eskü szövegénél szintén a semlegesnek tűnő változatot ajánlották, az „elvtársi eskü” helyett. Mellékesen érdekességként bemutatnak egy akkor elképzelhetetlennek tűnő esküszöveget is, amit – leszámítva magyartalanságát – ma akár „előremutató” ötletnek is lehetne tekinteni: „ESKÜSZÖM, hogy az 1100 éves magyar államiság megtárgyiasult jelképéhez, a MAGYAR SZENT KORONÁHOZ mindig hű leszek…”

A tervezet „nemzeti irányban” próbál tájékozódni, a zászló, a testület emblémája kapcsán is, utóbbi esetében ugyanakkor elkerüli a konkrét formát, és a mindenkori nemzeti címert javasolja.

1989. október elején tehát még szinte biztos volt jövőjében a Munkásőrség parancsnoki kara, néhány nap múlva azonban már érzékelhették, hogy hamarosan véget ér a szervezet működése. Dósa István október 12-ei intézkedésében az éberség, a biztonság fenntartására hívott fel, és a hétvégi szolgálat ellátásával a hivatásos állományt bízta meg (a társadalmi állományban kevéssé bíztak). A legárulkodóbb jel azonban az az utasítás, hogy a „munkásőrök és munkásőr jelöltek felkészítését szüneteltessék.”12

1989. október 20-án az országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésére elfogadta a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot (1989. évi XXX. törvény)13, amit csak megerősített az országgyűlési döntés miatt e ponton már érdektelen négyigenes népszavazás november 26-ai megerősítő döntése.

Az irat jelzete: MOL M–KS 295. f. 1. cs. 5. ő. e. – 1989. Javaslat a testület szimbólumrendszerének módosítására

Forrás és eredeti dokumentumok.

Kommentár: No végre már, dokumentumokon és nem feltételezéseken nyugvó történeti vizsgálat.

Múlt-kor: A Koronára eskették volna a munkásőröket

A Munkásőrség szerepe, megítélése több évtizedes fennállása során a közemberek szemében megváltozott, s a kezdetben utált karhatalom szép lassan elfogadottá vált, hiszen nem csupán a pártbizottságok őrizetét bízták rájuk, hanem, ha kellett a honvédség mellett a munkásőrség tagjai is mentették az embereket és vagyontárgyaikat a természeti katasztrófáknál. Ezt a javuló megítélést persze árnyalták a különböző tivornyákról, vadászvacsorákról szállingózó hírek, amelyek a '80-as évek második felére igencsak megtépázták a testület tekintélyét. Hozzá kell tenni, ekkorra a mintegy hatvanezer munkásőr nagy része – főként a fiatalabbak – nem azért lépett be, mert feltétlenül harcolni akart a párthatalom megvédéséért, hanem a férfitársaság, az idézőjelbe tett „klubélet”, a bajtársiasság, a „rövid időre kiszakadni a családból vagy távol lenni az asszonytól” felfogása is szerepet játszott ebben.

Továbbiak ....

Kommentár: "mint fecseg a felszín és hallgat a mély ..."  Továbbra sem képes felmutatni a mai magyar társadalom - a kutatás sem - semmiféle törvénybe ütközőt a volt munkásőrökre, illetve a Munkásőrségre magára. A kollektív bűnösség stigmáját ezzel együtt a közmédiában a szerzők fenntartják. Lehet érdemes lenne egy becsületsértési próbepert indítani ismeretlen tettes ellen, a volt munkásőrök jó hírének bemocskolása okán.

"Legyetek tehát állhatatosak és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját!" (Galata levél 5.1.)

Kattanj ide!

Wass Albert szavai a háromféle magyarról

Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Kommentár: "Kommunista, fasiszta egykutya. Rossz iparos." Mondogatta apósom . Bizony, ebbe a csoportba tartoznak a külföldről szervezett pártok, a parlamenti pártok tagjai. Összességében bizony ilyenek a képviselőink is. /Blogger/

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Kommentár: Ők a hazafiak. Ők azok akiket manapság lerasszistáznak, lefaisztáznak, és leantiszemitáznak az USA Pénzdiktatúra veszett ebei. /Blogger/

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

Kommentár: Ők a csendes többség. Az a 60 %-a a népességnek, akik nem kívánkoznak se egyik, se másik politikai oldal mellé állni. Akik a hazafiakkal szimpatizálnak, ám nem merik bátorság híján vállalni a hazafiak sorsát. /Blogger/

(Wass Albert)

Karnyújtásnyi Balaton

„Karnyújtásnyi Balaton”-A Boglári Általános Iskola diákjainak felhívása

Mennyi élménnyel, mennyi szépséggel és értékkel ajándékoz meg bennünket a Balaton! Legyen hát minden évben egy nap, melyen méltóan megünnepeljük!

Az első ünnepnap legyen emlékezetes közösségi élmény!
2010. május 15-én, szombaton 14 00- kor, alkossunk a Balaton körül élőláncot, ugyanabban a pillanatban énekeljük el együtt a „Széles a Balaton vize” kezdetű népdal első két strófáját!

Ha szereted a Balatont, kérlek nyújts kezet, hogy álmunk valósággá váljon!

Tisztelt Balatont Szerető!

Ha azonosulni tudsz iskolánk diákjainak kezdeményezésével, kérlek, segíts abban, hogy a településedre jutó partszakaszon, vagy kerékpárúton, az élőlánc folyamatos legyen. Szeretnénk a sikeres rendezvényt világrekordként bejegyeztetni. Ne csak a rekordról szóljon ez a nap, legyen valódi ünnepe a Balatonnak: szervezzünk találkozókat, a településeinket szerető híres emberekkel, rendezzünk gyermekeink és szüleik számára vetélkedőket, zenés programokat, játékokat a Balatonról! Mutassuk be a Balatonról született képzőművészeti, irodalmi alkotásokat!

Kezdeményezésünket számos civil szervezet, és Balatont szerető magánszemély támogatja. Ha Te is „kezet nyújtasz”e nagyszabású terv megvalósításában, abban az esetben sikerülhet ez a páratlan kezdeményezés. (Hamarosan elkészül honlapunk, melyen keresztül minden érdeklődő tájékozódhat, a rendezvényről, a kísérő programokról, támogatókrólstb. )

Iskolánk e rendezvény alkalmából rajz-, irodalmi (vers, leírás, illusztráció) és fotópályázatot hirdet „Karnyújtásnyi Balaton” címmel.

Gáligné Pintér Zsuzsa  szervező tanár - Türjei Attila igazgató

Részvételi szándékokat, a rajz és fotópályázatra készült pályaműveket az alábbi címeken fogadjuk:

Gáligné Pintér Zsuzsa

Email: pzs58@freemail.hu
Tel: 06207764961
Boglári Általános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Óvoda
Balatonboglár Árpád u.5. Telefon: 85/350-711, Fax: 85/353-430

FankaDeli - Minek születtél

Internetes Anonimusz új gyöngyszeme: Mi hova megy?

Tételezzük fel, hogy a központi kormányzat mindannyiunknak ad kb. 1.000.000 Ft-ot. Ha ezt a pénzt elköltjük

- a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül.

- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.

- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül.

- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé,Olaszországé, Egyiptomé és Iráné lesz.

- Ha kisfogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül.

- Ha semmire sem jó elektronikus faszságokra költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol

és nem segíti az magyar gazdaságot. A dőlt betűs rész pedig tök mindegy melyik országba kerül, de a zsidóké lesz.

Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon, ha kurvákra, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan  hazai termékek.

Én ehhez tartom magam...

Sajóbábony

Beérett

A Pénzdiktatúra tulajdonolta hazai sajtó munkájának "áldásos" eredményeként - a Magyar Gárda és a Jobbik stigmatizálása -  egy törvényes - EU parlamenti képviselőkkel rendelkező - magyar párt szombati rendezvényére - lakossági fórum - Sajóbábonyban helyi romák támadtak. Halálosan megfenyegették a rendezvényen résztvevőket, majd másnap többeket - közülük -  meg is vertek. A Jobbik közleményt adott ki, illetve helyi képviselője a rendőrségtől védelmet kért, amit nem kapott meg. Az Új Magyar Gárda tagjai - miután a rendőrség megtagadta a személyi védelmet - a család védelmére indultak Vasárnap a helyszínre. A hírek szerint a romák rájuk támadtak így tömegverekedést robbantottak ki. A rendőrség rohamosztagai a helyszínre érkeztek.

Továbbiak:

• Barikád.hu
• Index.hu

Megjegyzés: Jellemző a hírek közlése és olvasata. Ki a felelős, ezekért az állapotokért?  Ki a felelős azért hogy a sajóbábonyi romák terrorizáhatják a helyi magyar lakosokat és pártrendezvényre van merészségük támadni? Mi jön ezek után?

Bekövetkezett

Bekövetkezett a polgárháborús uszítás első rendkivüli eseménye a HavariaPress híre szerint:
2009.11.15.
Statárium közeli állapot Sajóbábonyban

Több száz, egyes becslések szerint legalább ezer cigány ember és az Új Magyar Gárda mozgalom több száz tagja néz farkasszemet Sajóbábonyban, ahol egy szombaton tartott lakossági fórum után szabadultak el az indulatok. A pattanásig feszült helyzetet a kisvárosba folyamatosan érkező rendőri erők próbálják kordában tartani - értesült a HavariaPress. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szombaton tartott lakossági fórumot a borsodi kisváros általános iskolájában, a feloszlatása után újjászervezett új Magyar Gárda mozgalom biztosítása mellett. A helyszínen csoportosan jelentek meg a helyi cigányság képviselői, akik aztán - a környező településekről odaérkező társaikkal együtt - már legalább százfős csoportot alkottak a fórum végére. Az egyre fenyegetőbben fellépő tömegben feltűntek ásók és kapák, de szamurájkardok is, fizikai atrocitás azonban nem történt - köszönhetően a gyorsan odavezényel miskolci rohamrendőröknek. Vasárnap reggel azonban megverték a fórumon résztvevő egyik asszonyt, egy helyi boltost, s nyilvánosan és halálosan megfenyegettek a helyi cigányság képviselői mindenkit, aki a rendezvényen jelen volt. A megvert nő, valamint a Jobbik halálosan megfenyegetett helyi vezetője a rendőrséghez fordult védelemért, ám elutasították őket. Az Új Magyar Gárda tagjai azt követően jelentek meg újra a településen, hogy kiderült, a rendőrség nem biztosít személyi védelmet sem a megvert nőnek, sem a megfenyegetett embereknek, így a védelmet majd ők biztosítják. A kisvárosba bevonuló gárdistákat feldühödött cigányok fogadták: a gárdisták két autójának baltákkal és fejszékkel estek neki, nem kímélve a bent ülőket sem. A környező településekről folyamatosan érkeztek a cigány emberek a városba, ahol a késő délutáni órákra már több százra, egyes becslések szerint legalább ezer főre tehető a számuk. Az ásókkal, kapákkal felfegyverkezett tömeget a folyamatosan odavezényelt rendőri erők tartják kordában. A rohamrendőrök megpróbálják elkülöníteni a két csoportot, de az indulatok pattanásig feszültek. A legfrissebb információk szerint a kisvárosban statárium közeli állapot van: az oda vezető utakat a rendőrség lezárta.

Forrás

A "kiválók" kik jó pénzért ...

Ők azok akik meggyőztek bennünket és elmagyarázták. Majd megmagyarázták az ellenkezőjét is.  Akik ki tudtak és ki tudnak szolgálni  bármi igényt, egy valamit és annak az ellenkezőjét is. Akik mindig és mindent jobban tudtak és tudnak nálunk.