Még azt mondják ese szép, ase szép ...

Olyan vagyok, mint a csillagos ég, olyan vagyok mint az engedelem, ... 

Feláll a púpomon a szőr, mikor a médiamunkások szólongattják a Magyar Tudományos Akadémiából szalajtott ( jó esetben önálló entitás ám alapesetben az elnyomók által) kitanítottakat és ezek meg jól leminősítenek. Hogy ők ilyen kutatásokat - főleg ugye USA, hogy ellenőrizhetetlen is legyen - meg olyan kutatásokat végeztek és ... ilyenek a magyarok, meg olyanok a magyarok ... így nem tudnak nyelveket, meg úgy nem tudnak nyelveket ... így rasszisták, úgy revizionisták és hogy nem képesek kiélvezni trianont és annak az előnyeit nézni, hogy a túszul fogott határon túli magyarság milyen jó kis közvetítő szerepet vállalhatna a túszejtők meg mi közöttünk. Hát valóban így - hogy nem értjük egymás nyelvét - aztán nehéz is azonosítani és leleplezni azt a hatalmas hazugság és ferdítésözönt, amit ezek itt és így összehordanak a látszólagos - virtuális -  köztudatunkban. Daloljuk hát ilyetén formán:


Még azt mondják ese szép, ase szép
Olyan vagyok, mint a csillagos ég
Olyan vagyok, mint az veszedelem, 
A magamét én, oda nem engedem. 


Legyél Babám, legyen az szerelem,
Legyen lovam, legyen az kengyelem, 
Legyen kardom, legyen az tarsolyom,
Jöttmenteknek én oda nem adom. 


Még azt modják ese szép, ase jó.
Redjen az ilyenben benn a szó,
Van pofája, nagyapjának csökét,
Szakadjon az ilyenre le az ég.


Még azt mondod, ese jó, ase jó
Mocskos szádból,  ömlik már ki a szó,
Róka pofád, hamarost beverem,
Hamis  nyelved , torkodra tekerem.