A blogger beköszöntője

"Öcséim, ti, prolik, parasztok,
naiv fiúk, akik a kasztok
törvényeit nem ismernétek,
s hiszitek: ez a modern élet.
S fizetéskor a kis lokálok
kifosztó félhomályában és pállott
büdösében (családtól távol)
-míg hervadt dizőz kotkodácsol-
tanulnátok városi flancot,
s kibuggyanó-tőgyű ribancok
szedik el tőletek a lóvét:
higgyétek el, nem ez a jólét.
Fess gúnyánkon hányás a rendjel:
"Kuss! -mi vagyunk az úriember"
Lelketek le ne igázza
ez a múlt végső haláltánca!"
/Soós Zoltán/
Húsz éve múlt, hogy elbocsájtottak a Munkásőrség Országos Parancsnokságáról, így az önfeloszlatásban már részt sem vettem, mert nem érkeztem meg a Pest megyei egységemhez. (Nem igazán lelkesedett személyemért a felső vezetés). Így történt, hogy engem le sem szereltek.

Magának a volt munkásőr vagyon tovább kezelésének, hasznosításának és értékesítésének a folyamatában viszont már részt vettem, sőt a Pénzügyminisztérium által létrehozott kezelő szervnek ( PM ZÁVKHI) igazgató helyettesévé is avandzsáltam.

Kaptam is a névtelen telefont, hogy áruló, mikor a munkásőr vezetők peréről szóltak az újságok és le akarták csukni közvetlen főnökömet és az ő főnökeit, az országos parancsnokhelyettest és parancsnokot, az úgynevezett munkásőr lakások szabálytalanságai miatt, amely lakásberuházásokat egyébiránt én (is) készítettem elő, mint a berhuházási alosztályvezető. Valami csoda folytán én jelölhettem meg a szakértőket, akik értettek is a korabeli beruházásokhoz és szabályokhoz, így az akkori koncepciós pereknek nem lett börtön a vége az öregekre.

Azóta sok víz folyt le a Dunán. A munkásőröknek - még ha lennének is - már nincs mit őrizni. Mára se vagyonuk, se munkahelyük, se munkájuk, se becsületük. (Már azok közül, akik még élnek.) Rég nem elvtársak már, egyszerűen bajtársak.
Úgy döntöttem - húsz év múltával - eljött az ideje, hogy tisztát töltsünk a pohárba. Legalább a becsület és a tisztesség morzsáit kapargassuk össze. Számoljunk el magunkkal és persze másokkal is. Ez a blog erről szól.