2009. november 22., vasárnap

A csírájában megfojtott Magyar Nemzeti Gárda

Temetni jöttem, nem dícsérni a Munkásőrséget! Megadni a végtisztességet! Visszaadni a Becsületet. Az Önkéntesek becsületét! A mundér becsületét, akkor mikor tolvajokban és az elnyomókban rossz érzéseket és félelmet kelt minden mundér,  minden önkéntes - és alulról szervezett - népi erő. (Mert az egyenruha, egyben népviselet is.)
Az alábbiakban - hitelesen dokumentálva - bemutatom annak az előterjesztésnek a fénymásolatát, amely a  60 ezres Munkásőrség Nemzeti Gárdává való átszervezésére szólt. Ezt  fojtották  csírájába 1989-ben Szabad Demokraták és azok aktivistái.  (Fejet hajtani jöttem. Egyben itt és most,  továbbra keresem régi barátomat Zelenák Bandit, aki e szövegeket szerkesztette, írta. Nagyon remélem még az élők sorában található ő is.)

Kattanj ide!

Soha meg nem bocsátható bűnt követtek el a moszkvai nagynénivel és amerikai nagybácsival rendelkező, sűrűn New Yorkba és Tel Avívba járó és oda figyelő, tartó - ide Budapestre fanyalgó -  honfitársaink, amikor a "gengszterváltás" hajnalán Szabad Demokraták Szövetsége zászlaja alá tömörülve a Magyar Nemzeti Gárda alapját képező, szervezett és önkéntes fegyveres testületet, a Munkásőrséget stigmatizálták a médián keresztül a társadalom előtt. ( Rutinosan ők olvasták a listát ugye? Ki kerül a transzportba.)
Gyűlöletes "megvezetéssel" ( 4 igenes szavazás) közhangulatot keltettek, gerjesztettek a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetésére, ezzel egycsapásra - minimum negyed századra - csírájában fojtották meg, egy önkéntességen alapuló szervezett magyar fegyveres erő létrejöttét. Amúgy - mára - az önkéntes munka nem csak a társadalmi rendfenntartásban égető kín, hanem a társadalom minden szintjén érezhető a hiánya. Az egészségügyben, az oktatásban egyaránt.
Ezek a gonosz és idegen erők "hivatalosan" hülyének - sőt a munkásőrök esetében egyenesen bűnösnek állították be - az önkénteseket. Az önkéntes munkát, az áldozat vállalást.
Ennek alapját - sajnos - az EU jogrendszer torz átvétele és az ehhez kapcsolódó tömegkommunikáció biztosította, amely elvette az emberek hitét az önmagukról és az egymásról való gondoskodásban, egyben az önvédelem jogát!  Az önvédelem joga Istentől eredően minden élőt megillet!  Nem igaz, hogy az erőszak joga, csak az állam monopóliuma.
Lám a Globalizátorok mára a nagy versenyeztetéssel - a globalizmussal, az árérzékenység mákonyával  - az embert, önnön  farkasává  tette újra. Újraszülettett a bibliai Aranygyapjú, az Antikrisztus.

Ez a valamikor volt  60 ezres szervezett rendfenntartó erő ma is hiányzik, ugyanis a társadalom rendpárti önkéntesei,   a Munkásőrség soraiban voltak.  A Munkásőrség társadalmi állománya, katonaviselt (!) munkás emberek voltak, nem kancigány "újmagyarok" kiknek jogaiért az úgynevezett "Jogvédők" ( az USA-nak az EU felbomlasztására delegált fizetett ügynökei) oly harcosan kiállnak a tömegkommunikációban.
Becsületes, a társadalomért áldozatokra - önkéntesség - is kész dolgozó (!) embereket büdöskommunistázott le - az "ÁVÓS" kölykök vezette párt -  és rombolták szét, az éppen megalakulásra kész, meg nem született - elvetélt -  Magyar Nemzeti Gárdát. Ennek a meg nem született Magyar Nemzeti Gárdának soraiban lenne a helye a volt Magyar Gárda és az Új Magyar Gárda tagjainak. A tisztességet és becsületet igénylő és ezért áldozatot is vállaló fiataloknak.
"Az jó hírért s névért, az szép tisztességért, ők mindent hátra hadnak. Emberségből példát, vitézségből formát, mindeneknek ők adnak. És mint jó rárók mezőn széllel járók, vagdalkoznak s nyargallnak." /Balassi Bálint: Egy katona ének/
Csodálkozik a médiában mindenki, hogy mi kötheti össze - ebben a mesterségesen jobb és baloldalra osztott - mai társadalmunkban a "baloldali" munkásőrséget a "jobboldali" Magyar Gárdával? Innen izenem mindenkinek: A Becsület és a Tisztesség!
Felnőtt egy új nemzedék, aki nem volt katona, aki nem tanult emberséget, fegyelmet, nem vett részt kemény kiképzésen - megpróbáltatásokon - és nem tanulta meg a szervezettséget, az alá és fölérendeltséget, nem tanult becsületet!  Így nem is csoda, hogy mára kancigányok randalíroznak az utcáinkon. Lásd a kancigányok felvonulását, ha nem hinnéd, kedves Olvasó!



(Lásd továbbá Olaszliszkát, lásd Sajóbábonyt!)
Most mikor az "adófizetők pénzén" kibikásodott kancigányok megrendszabályozására is alkalmatlan a Magyar Köztársaság rendőrsége - viszont az Új Magyar Gárda tagjait hatalmas erők felvonultatásával üldözi, amikor a Magyar Honvédség aktív katonáinak a létszáma nem éri el a húszezret, és egy Szlovákia is simán megszállhatná az országot - mélyen el kell gondolkodjunk, hova jutott ez az ország. Hol az egyenruha, a mundér becsülete? Hol a védelmünk? Hol vannak a magyar katonai erények? Hol vannak a katonák?



Hol vannak a katonák?

Hova tűnt a sok virág,
Mi nyílott hegy-völgy réten át.
Hova tűnt a sok virág?
Elhervadt régen.

Hova tűnt a sok virág?
Lányok téptek bokrétát.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt a sok szép lány,
Annyi rémült év után.
Hova tűnt a sok szép lány?
Elhervadt régen.

Hova tűnt a sok szép lány?
Gyűrűt váltott mindahány.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hol vannak a katonák,
Kik harcoltak sok éven át.
Hol vannak a katonák?
Elmúltak régen.

Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt sok sírkereszt,
Még a szél is sírni kezd.
Hova tűnt sok sírkereszt?
Elkorhadt régen.

Hova tűnt sok sírkereszt,
Szívünk meg nem érti ezt.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése