A Munkásőrség szerepe, megítélése több évtizedes fennállása során a közemberek szemében megváltozott, s a kezdetben utált karhatalom szép lassan elfogadottá vált, hiszen nem csupán a pártbizottságok őrizetét bízták rájuk, hanem, ha kellett a honvédség mellett a munkásőrség tagjai is mentették az embereket és vagyontárgyaikat a természeti katasztrófáknál. Ezt a javuló megítélést persze árnyalták a különböző tivornyákról, vadászvacsorákról szállingózó hírek, amelyek a '80-as évek második felére igencsak megtépázták a testület tekintélyét. Hozzá kell tenni, ekkorra a mintegy hatvanezer munkásőr nagy része – főként a fiatalabbak – nem azért lépett be, mert feltétlenül harcolni akart a párthatalom megvédéséért, hanem a férfitársaság, az idézőjelbe tett „klubélet”, a bajtársiasság, a „rövid időre kiszakadni a családból vagy távol lenni az asszonytól” felfogása is szerepet játszott ebben.
Továbbiak ....Kommentár: "mint fecseg a felszín és hallgat a mély ..." Továbbra sem képes felmutatni a mai magyar társadalom - a kutatás sem - semmiféle törvénybe ütközőt a volt munkásőrökre, illetve a Munkásőrségre magára. A kollektív bűnösség stigmáját ezzel együtt a közmédiában a szerzők fenntartják. Lehet érdemes lenne egy becsületsértési próbepert indítani ismeretlen tettes ellen, a volt munkásőrök jó hírének bemocskolása okán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése