Keresem: Zelenák Bandit

Keresem Igaz Bajtársamat.

Keresem Zelenák Andrást, régi jó katona ivócimborámat, sorsom alakítóját - mert a KISZ-be is és a Munkásőrségbe is ő kevert bele, amit ma sem röstellek - hogy egy pohár mellett átbeszéljük az elmúlt húsz évet. Aki tud róla, ismeri a mobilját, avagy íméljét, kérem jelezze nekem a tilk@t-online.hu címen.

Hangulatjelentés 2009_06_26

Torgyán két arca, Torgyán kisgazda koalíció

A 20 év eheti részében Bárdos András vendégének két arca van. Az egyik a joviális úr, a budapesti ügyvéd. Ő, ha nőkkel találkozik, kezet csókol nekik, és könnyen lesz a társaság közepe. Őt mindenki szereti. Ezt az arcát kevesen ismerik. kevesen ismerik. A másikat viszont mindenki ismeri. Ő a dühödt politikus, akit leügynököztek. Liberális férgekről beszélt már akkor, amikor még nem volt megszokott ez a hangnem. Ő megkötött, majd felrobbantott két koalíciót. Azt is mondta néhány éve, hogy nincs olyan családtagja, akit ne üldözne a Fidesz. Valójában nem sokat tudunk róla, ő viszont sok-sok mindent tud. A 20 év eheti vendége Torgyán József.

Továbbiak....

Nagyi Bajtársaknak Agócs Írisz rajzai

Bajtársaknak: Záróra

Bajtársaknak: Closing Time

Bajtársaknak: Penitencia

Bajtársaknak: A körben

Bajtársaknak: Nem tért vissza a csatából

Bajtársaknak: Hajtók dala

Videjó: Hajdútánc

Ítélet tárgyalás nélkül?

Sajnálatos módon az emberi társadalmak jellemzője, a kollektív bűnösség kikiáltása, a bűnbak keresés. Napjainkban is megy a sárkenés, a lejáratás, a politikai vetélkedés. A legiszonyatosabb formája az ilyennek a népírás, amikor tömegeket, népeket semmisítenek meg.

Nemrég a közvetlen szomszédunkban voltunk tanúi ilyen eseményeknek. Ezeket a politika, a média - a tömegkommunikáció - gerjeszti.

Így került a média - tömglkommunikáció - célkeresztjébe 1989-ben a munkásőrség és az eltelt 20 évben szinte senki nem szólt egy jó szót. Ma is félnek az emberek a hatalomtól, az elnyomóktól.

1989 óta felnőtt egy új nemzedék. Akik csak hallomásból tudhatnak a rendszerváltás idején "ellenségnek" kikiálltottakról. Cinikusok azt is megjegyzik, hogy ez volt a békés rendszerváltás ára, mert a tömegeknek kell az áldozat. Én - személy szerint - erről nem vagyok meggyőződve.

Talán eljön az az idő, amikor a megtévesztett tömegeknek az emlékezetében elsüllyednek a hamis képek, amelyeket agykérgükre "szakemberek" vetítettek.

A jól irányzott hazugságok helyét a tények és az események mozgató rugóinak ismerete vehetik át a történetírásban és ebből eredően az oktatáson keresztül köztudatban és az emlékezetben.

Ehhez persze valakiknek a tudományosság igényével fel kellne dolgozni a kort, lehetőleg még addig, amíg élnek a szemtanúk. Egyébiránt az ilyenirányú viták csak nem szűnnek kultúránk, nemzetünk geoföldrajzi elhelyezkedése okán, így ma is él nyelvünkben a kuruc - labanc ellentét 300 év múltán is. Szembe állítják ma is Széchenyit és Kossuthot, szó esik a népies és urbánus ellentétről, mint ahogy bizonyára a közeljövőben megjelenik a köztudatban hamarosan a moszkovita és a technokrata fogalma is. Pongyola definícióval a moszkovitán, a szovjet birodalom által kiképzett más nemzeteik fiai és lányai, akik mint erőközpontra Moszkvára tekintettek. (Janicsárok) A Birodalom ezen a hálón, hálózaton keresztül fejtette ki hatalmát, akaratát. Nevezhetjük őket a nemzetközi munkásmozgalom harcosainak is. Az alapító munkásőrség soraiban is ott voltak. Ám nem csak ott. Hanem mindenütt az élet területén. Ahogy már ma is itt járnak köztünk a nyugati tudásközpontokban kiképzett csúcsfizetéssel honorált menedzserek. A mindenkori róma papjai.

A technokrata pongyola definíciója úgy adódna, hogy a hatás ellenhatás fizikájából fakadóan vannak a helyiek (nemzetiek, lokálpatrióták) akik szervesen a saját közegükben szocializálódtak és alakult ki az értékrendjük. A családjukhoz, rokonságukhoz, barátjaikhoz, falujukhoz, városukhoz, országukhoz ragaszkodnak. Magyarországon, a Kárpát-medencében Budapestre tekintenek. Ők nem nemzetköziek, nem világpolgárok, nem globalisták, nem europerek, hanem a magyarok.

Az internacionalista, nemzetközi, globalista világpolgár mindig valamely Birodalom - illetve eszmerendszer - szolgálatában áll, mely Birodalom ennek ellenében kedvezményekben részesíti. Ugye a Birodalmak saját rendszereket vezetnek be. A birodalmi helycsere lenne elvileg a rendszerváltás. (Magyarországon többek véleménye szerint nem is volt rendszerváltás, mert a birodalmak ágyasai egyik ágyból átfeküdtek a másikba a mechanizmusok alapjaiban nem változtak, a kizsákmányolás pedig csak fokozódik.)

A szemtanúk sem láthatják tisztán az eseményeket, főleg ha azok nem tiszták és homogénok. Egy volt berzencei születésű kissrác, akinek csak azért mert orosz tanár volt ott - három éve a főiskoláról kihelyezve - az édesapja és ezért fel akarták akasztani 1956-ban, soha - ötvenöt éves korában sem - nem fogja elhinni a "forradalmárok" tisztességét. Nem tartja életviteli tanácsadónak a "pesti srácot", a 16 éves suhancot, aki fegyvert fog. Elmeséli a gyerekeinek és unokáinak is, hogy a család miként élte meg az 1956-os és 1989-es eseményeket. Ahogy azok sem menetelnek fénylő arccal az árpádsávos lobogók alatt - bármennyire is magyar nemzeti szimbólum - akiknek Dunába lőtték szüleiket, nagyszüleiket. Akiket kitelepítettek, vagyonukat elkobozták, illetve a tanulástól visszavetették, szintúgy nem követik lelkes menetben a munkásosztály nemzetközi vörös zászlaját. Nem ritka minálunk az sem, hogy ezek a sértések akár egy családban is együttesen jelen vannak.

Van olyan - és nem is kevés - akinek apját az egyik szolgasereg, a férjét a szembenálló szolgasereg verte ki becsületéből, munkahelyéről. (Ilyen az én Pici Párom is.)

Az objektivitás előtt is hatalmas akadályok vannak, hiszen ma is léteznek hatvan évre titkosított dokumentumok. Vajon miért?

A munkásőrség dokumentumainak jelentős részét még a felszámolást megelőzően központi utasításra bezúzták. Így vesztettem el én is feljegyzéseimet az 1981-1989 közötti időszakra vonatkozóan, a munkafüzeteimet (naplóimat) parancsra át kellett adni - amit már akkor nagyon sajnáltam, most még jobban hiányolom. Mert bizony itt ül az agyakban egy köz ÍTÉLET. Mikor barátaim, családom óvnak, féltenek attól, hogy csak az igazat, amit én láttam, tapasztaltam nyilvánosságra hozzam? Egy ócska kis internetes blogon?

Bizonyára nem véletlen a féltésük, hiszen milyen drámaiak is azok a felvételek, amelyek Nagy Imre volt magyar miniszterelnök halálra itélése idejéről a tárgyalásról - a tévé képernyőkön - megjelennek. Bizony a mi országunkban (is) idegen hatalmak - ha nekik úgy tetszik - miniszterelnököket lőnek főbe, avagy akasztanak fel. Ezzel együtt mi sem élhetünk az igazság és bátorság nélkül, mert akkor éppen az értünk - hálátlan utókor - hozott áldozatokat, apáinkat tagadnánk meg. Megtagadnánk a HŰSÉGET.

Hűség a néphez! Hűség önmagunkhoz!

Mert a magyarországi pártok egyike sem alulról szervezett. A jobb és baloldalra osztás a pénzügyi diktatúra manipulációja. Az hogy hol van a kenyéradó gazda, az a pártvezetők utazgatásaiból simán kiderül. Madarat tolláról, embert barátjáról. Magyarországon az embereknek jó ha 2 %-a tagja valamely pártnak. Ezért sem nyilvánosak a taglisták. A két nagy párt mára kiépítette a klientúráját, ezért sem képesek megszüntetni a közel 3000 önkormányzatot, mert a pártkatonákat ott fizetik. A "véleményformálók", tehát a tömegkommunikáció irányítói sincsenek többen ezernél. És szegénylegény szolgáik az újságírók sincsenek többen hatezernél. Legalább is a média kutatás szerint.

Démonizálás három képben

Csontváry Kosztka Tivadar Az Öreg halász c. festményéről készült kis eszmefuttatás képekben meséli el a démonizálás folyamatát. Így démonizálták bizonyos "szabad demokrata" körök a munkásőröket, munkásőrséget a társadalmi tudatban a tömegkommunikáció segítségével. A démonizálás a média hatalmas tudománya.

1. kép

2. kép

3. kép

Mi lett az önbecsülésünkkel?

A Munkáőrség jogutód nélküli felszámolása államilag, a kormányzat által - a kormánybiztos és a pénzügyminiszteri biztos által - irányított folyamat volt, melyben a volt munkásőrök együttműködtek. Mind a parancsnoki, mind a társadalmi állomány pontosan tudta, hogy a változással - a Keleti Birodalom fennhatósága alól a Nyugati Birodalom fennhatósága alá kerüléssel - nem lehet egy pártnak itt Közép-Európában fegyveres testülete. Láthattuk mi történik Libanonban. Senki nem kívánta a libanoni helyzetet. Gondoljunk csak bele a mai helyzetben, ha a FIDESZ-nek illetve az MSZP-nek fegyveres testületei lennének?

Mind a parancsnoki, mind a társadalmi állomány viszont tudta és érezte, amit eddig tettek, az tisztességes. A parancsnoki állomány fizetésért szakmai munkát, a társadalmi állomány önkéntesen társadalmi munkát végzett. Hazudnék ha azt mondanám, hogy boldogan szüntettük meg az Őrséget. Többen bíztunk az őrség nemzeti gárdává szervezésben, amely formációban továbbra is népünket szolgálhatjuk ilyen módon. A Magyar Gárdában menetelő fiataloknak sem az utcán kéne menetelni fekete egyenruhában, hanem a laktanyákban kéne vitézséget, emberséget és keménységet tanulni. Kiképzéseken, embert próbáló munkán átesni, ahogy katonához, harcoshoz, fegyvereshez illik. Mert ez így egy morbid operett. Mert ilyen foprmában nem csoda ha nem is kevesen tartanak egy ilyen szervezettségű tömegtől. Mi akkori (!)munkásőrök jópáran úgy hittük, szükség van ránk. Ám ezt a hitet porba sújtotta a négy igenes, ördögi ravaszsággal előkészített népszavazás.

A dologban az volt az iszonyatos, hogy többen tudtuk, hogy az egésznek a motorja a volt ÁVH-s és nemzetközi vezetői klán dinamizálódása, azaz a moszkoviták - moszkvai és szovjet, avagy nyugati egyetemeken végzett - szabad demokratává avandzsált elit. Mindez az ő manipulációjuk. A véres szájú "nemzetközi munkásmozgalmi harcosokból", véres szájú "antikommunisták" lettek. Mert sajnos ők jól tudták, milyen rövid a tömeg esze, emlékezete. Igen, a "nemzetközi munkásmozgalom" harcosainak és a volt ÁVH tisztjeinek utódai. A több nyelvűek, moszkvai nagynénikkel és amerikai nagybácsikkal rendelkezők. Akik soha nem Budapestre figyeltek, vetették tekintetüket, hanem vagy Moszkvára vagy New Yorkra. Éppen ők démonizáltak minket - volt munkásőrökat - a nemzetközi tőkével és a hazai médiával való szoros kapcsolataikat kihasználva.

Nem titok az, hogy a munkásőrség tagjai baloldali érzelmű emberek voltak és éppen ezért is volt hatalmas fájdalom a "hátbaszúrás", amit a szabad demokratává vedlettek elkövettek.

Az már csak hab volt a véres tortán, mikor negyedrangú - magukat jobboldalinak identifikáló újságírók - a földön fekvő becsületünkre szemétként rászórtak, és a becsületükben megtápázottakat még többszörösen seggberugdosták úgy, hogy azoknak módjában sem állt visszaszólni. Utóbbiak nem voltak sokan egyébiránt. A hazai "véleményformálók" számát a médiakutatók összesen ezerre teszik. Mintegy 800 baloldali és 200 jobboldali szolgáló lánkára, ágyaskára. Ehhez képest az a három - aki kiérdemelte az Utolsó Munkásőr Hókuszpók Életmű Díjait - igazán nem sok, ám a lélekromboló hatásuk azért ma sem elhanyagolható. Mikor barátaim ma is aggódnak azért, hogy én itt a "nyilvánosság" előtt blogolok ilyen dolgokról.

Mi lett a munkásőrségi vagyonnal?

A munkásőrség által kezelt állami tulajdonú vagyonelemek,

- ingatlanokban,

- gépekben és üzemi berendezésekben,

- fegyverzetben illetve felszerelésekben,

- egyéb ingóságokban

testesült meg.

A fegyverzetet és harci felszereléseket a felszámolás folyamán a kormánybiztos által irányított katonai egységek elszállították a munkásőrségi objektumokból. A ruházat a munkásőröknél maradt. Így kerülhettek az ecserire illetve a Vaterára is munkásőr ruházati darabok. Az egyéb ingó vagyon a BÁV Vállalathoz került értékesítésre ismereteim szerint 1989 decemberével bezárólag. Ugyanis a Munkásőrséget 1989. 12.31-el kellett felszámolni a kormányzat döntése alapján, mely felszámolást kormánybiztos illetve pénzügyminiszteri biztos irányította. (Őket nem nevezem meg, miután nem kértem meg hozzájárulásukat.)

Az ingatlanok és a hozzájuk kapcsolódó gépek és üzemi berendezések kezelését a később, éppen erre a célra a pénzügyminiszteri biztos által szervezett PM ZÁVKHI ( A Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Tulajdont Kezelő és Hasznosító Igazgatósága, PM szerv) kezelésébe került. Abből a szervezetből szerveződött a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a KVI. ( Lásd: http://www.kvi.hu/ ) Ez az intézmény majd húsz évet élt meg, amíg az ÁPV RT-vel össze nem vonták.

A volt munkásőrség mintegy négyszáz önálló ingatlant kezelt, a budapesti Országos Parancsnokság és Munkás Parancsnoki Iskola Épületegyüttesétől, a fóti Központi Ellátó Parancsnokság, a Központi Kórus és Videostúdió, A Római Parti illetve a Badacsonytomaji Szabadidő Bázis együttes, a Munkásőrség Központi Gépjármű Üzeme központi objektumokkal, a megyei kiképző bázisokon ( Lőterek és azokon létesült táborok) illetve megyei és városi parancsnokságok épület és raktáregyégeiig.

Az ingatlanok nyilvántartásáért, fejlesztéséért, fenntartásáért a MOP Elhelyezési és Fenntartási Osztálya felelt, melynek alosztályvezetője én, e sorok írója voltam 1981-1989 közötti időszakban.

Ez a vagyon hiánytalanul került a PM ZÁVKHI, a későbbi KVI kezelésébe, miután a PM ZÁVKHI első műszaki igazgatóhelyettesének engem neveztek ki. A rendelkezésre álló műszaki tervdukumetációk átadás-átvételéről is gondoskodtam.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság igazgatóhelyettesi funcióját már nem tölthettem be, többek között azért sem, mert megtagadtam a másik igazgatóhelyettessel - Dósa István tábornok - együttesen az úgynevezett "B" listázást, azaz annak megjelölését, hogy a PM ZÁVKHI állományából kik voltak régebben munkásőrök.

Az MDF kormány Pénzügyinisztériumának ilyen irányú igényén ma már nem is csodálkozom, ugyanis ha jól tudom, talán ma is benne van az MDF alapszabályában, hogy volt munkásőr nem lehet a párt tagja. Ami nyilvánvaló diszkrimináció. Főleg húsz évvel a Munkásőrség megszüntetését követően.

Meg kellett-e szüntetni a Munkásőrséget?

A Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetését a Szabad Demokraták által szervezett úgynevezett 4 igenes népszavazás döntötte el. Ám mindig jól dönt a népszavazás?

A válasz egyértelműen nem. Ezt mutatja a történelem.

Az úgynevezett rendszerváltás idején 1989 évben a Kelet-Európai államok, így Magyarország is nemzetközi forgatókönyv szerint alakította át jogrendjét. A forgatókönyveket a Nyugat írta.

A Munkásőrség átalakítására, átszervezésére is - ismereteim szerint - megvolt a terv, amelyet John Palmer az USA akkori magyarországi nagykövete ismertetett Dósa Istvánnal, a Munkásőrség Országos Parancsnokhelyettesével. A konkrét elképzelés az volt, hogy az Őrséget az USA Nemzeti Gárda mintájára szervezik át, miután többpárt rendszer várható, így nem tartozhat egyetlen párt irányítása - az MSZP - alá sem. Lényegében egy modern nemzetőrséggé kívánták átalakítani. Mi volt ennek az akadálya? Nem a munkásőrök, a munkásőrség vezetése, hanem a Szabad Demokrata körök által a médiában keltett hisztéria. Szinte ugyanazok - egyanazon családok, üzleti és baráti klánok - keltették akkor a hisztériát, akik most rasszistáznak, és a Jobbikot szélsőségezik és fasisztázzák le. Akik gerjesztik a magyar és a roma ellentéteket.

Régi trükk: "Ha nem akarsz bekerülni a transzportba, te olvasd a listát!"

Szabad Demokrata aktivisták a volt munkásőrség hírrendszerének a kábeljeit roncsolásos módszerrel elvágták, több milliós károkat okozva ezáltal az állami tulajdonban.

A munkásőrök által biztosított szolgáltatások, hozzáadott érték

A volt munkásőrök értéket szolgáltattak a korabeli társadalomnak.

Városi pártbizottágok őrzés-védelme

Kiemelt feladatuk a városi pártbizottságok őrzése, védelme volt. Lényegében a mai fogalmakkal élve, ők voltak a pártszervek vagyonőrei. A munka ellenértéke nem került elszámolásra ismereteim szerint.

Járőr szolgálat a rendőrséggel

Talán a legjelentősebb mérhető szolgáltatást a rendőrséggel együtt biztosított járőrszolgálat biztosította, ami nem került elszámolásra ismereteim szerint.

Rendezvénybiztosítás

A tömegpolitikai rendezvényeken - ünnepségek, felvonulások - a munkásőrök a rendezvény szervezők mellett, rendezvénybiztosítási feladatokat láttak el, melynek ellenértéke nem került elszámolásra ismereteim szerint.

Katasztrófa helyzetben mozgósítás

Árvizek, kutatások (gyermekek elveszése) és egyéb katasztrófa helyztben a munkásőrség mozgósításra került, ami nem került elszámolásra ismereteim szerint.

Bárki tehát, aki azt állítja, hogy amunkásőrök a társadalom parazitái lettek volna - amelyből ma is van több mint elég ugye? - az hazudik. A munkásőrök - amíg létezett a szervezet - a társadalom számára értéket szolgáltattak, önkéntes munkájukkal.

Fontos ipari objektumok őrzése

Mai fogalmakkal veszélyes, veszélyeztetet objektumok (vízkivételi helyek, vegyi üzemek stb.) őrzése, védelme, mai fogalmakkal a terrorizmus elleni védelem.

Kaláka, házépítés

A munkásőrség tagjai alapvetően közösségnek is tekintették egységeiket. E közösségekben barátságok szerveződtek és egymást is segítették. A hatvanas hetvenes években az önerős lakásépítést is támogatta a kormányzat. Így a munkásőrök közül sokan egymás házépítésében is részt vettek, ahogy a társadolom többi része is. Ezzel konkrét anayagi értéket hoztak létre.

Mindezek az értékteremtő és szolgáltató tevékenységek amelyek az 1989 -es árszinten több milliárd forint értéket képviseltek - csak becsülni lehetne, miután nem kerültek elszámolásra - a munkásőrség jogutód nélküli felszámolásával megszüntek, elvesztek.

A munkásőrség pénzügyei

A Munkásőrség megalakulását, azaz a városi munkásőregységek megalakulása, a megyei parancsnokságok és az országos parancsnokság megszervezését követően egységes fegyveres szervezetté formálódott. A szervezetek működéséhez, működtetéséhez pénzre van szükség. A megalakuláskor és azt követő időszakban a munkásőrség nem volt különálló költségvetési tétel, ugyanis a forrásokat a Belügyminisztárium tervezte és folyósította. Lényegében a belügyi költségvetés egy "bújtatott" tétele volt. Most a pontos dátumra és kormányrendeletre - avagy törvényre - nem emlékezem, da a hetvenes évekre már a Munkásőrség önálló költségvetési fejezet lett és volt. Az 1980-as években önálló költségvetési fejezet volt. Ebben az időszakban miután én figyeltem a költségvetési arányokat, ha a munkásőrséget egynek vettem, abbor a IM VPOP ötszörös, a BM hússzoros, a HM ötvenszeres pénzzel gazdálkodott. A fegyveres testületek között tehát a munkásőrség került e legkevesebbe az állami költségvetésnek. Magszüntekor mintegy 1 milliárd forint volt az éves költségvetése.

Megszüntetésévek az egy milliárd teher megszűnt ugyan, ém a BM költségvetését öt milliárddal mg kellett emelni, ugyanis kiesett a munkásőrök által önkéntesen biztosított munka a járőrszolgálatban. A járőrszolgálatokat a városokban ugyanis a rendőrség a munkásőrség igénybevételével szervezte. A munkásőr járőr ugyanis pótolt egy rendőrt.

Az a híresztelés, avagy beállítás a médiában miszerint a munkásőrség sokba került volna a társadalomnak szemen szedett hazugság. A munkásőrség állománya ugyanis csak a járőrszolgálattal évente az 1989-es árfolyamon minimum 4 milliárd forint értékű önkéntes munkát végzett. Ne csodálkozzunk tehát napjaink Magyarországán, ha az önként vállalt munkának nincs akkora becsülete, mint Nyugaton. Ha az önkénteseket démonizálják, hülyére veszik a tömegkommunikációban, akkor annak ez az eredénye.

Pufajkások

A Pufajkások kifejezést én a hét és fél éves munkásőrségem (1981 - 1989) idején még csak nem is hallottam. Maga a munkásőrség, a munkásőrök nem tekintették elődeiknek a "pufajkásokat" hiszen ezt a kifejezést nem is ismerték, ismertük. Jártak viszont suttogások egyes személyekről - én konkrétan egyről hallottam csak - akik az 56-os események közvetlen közelében "ellenforradalmárokat" - akik exponálták magukat az eseményekben - üldöztek és nem bántak kesztyűs kézzel velük. Nem kizárt viszont az, hogy a volt Munkásőrség alakuló parancsnoki állományába az úgynevezett Forradalmi Karhatalmi Ezredek ( 1-3) soraiból is kerülhettek át személyek, ahogy az ÁVH személyi állományából is, ahogy a munkásőrség jogutód nélküli felszámolását követően a parancsnoki állomány (mintegy hatszáz fő) azon része, amelyek nem kerültek nyugdíjazásra - mert életkoruk nem érte el a nyugdíjkorhatárt - átkerültek a Rendőrség, a Határőrség, a Tűzoltóság azaz más fegyveres testületek állományába és ott folytatták szakmai tevékenységüket.

Az úgynevezett pufajkásoknak és a munkásőröknek az összemosása tehát erős csúsztatás. A munkásőrség megszüntetésekor az állományában minetyg 6 %-ot tettek csak ki az alapítók.

Halgattassék meg a másik fél: Így született a Munkásőrség

Kivonat a "Híven az eskühöz" /Képek a huszönöt éves Munkásőrség életéből" kiadványból:
"De - elvtársaim! - ez az a munkásság, amely osztályharcban vasba öltözött"
/József Attila/

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottsága - közvetlenül az ellenforradalom leverését követően - már 1956 dcemberében politikai feladatként jelölte meg a gyári munkások felfegyverzését, és 1957. február 18-án megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvény erejű rendelete a munkásőrség létrehozásáról.
A dolgozók legjobbjai, a kommunisták már ezt megelőzően, az ellenforradalmi terror napjaiban létrehoztak önkéntes fegyveres csoportokat, amelyek a fővárosban, a vidéki városokban, falvakban védték, őrizték a közintézményeket, üzemeket, termelőszövetkezeteket, pártbizottságokat, tanácsokat. A legtapasztaltabb kommunisták - élükön az 1919-es veteránokkal, internacionalistákkal, az illegális mozgalom harcosaival - a párt hívására elsőként öltötték magukra 1957 tavaszán a munkásőr egyenruhát, szervezték irányították a testületet.

Hetek alatt ezrek és ezrek sorakoztak fel, bizonyítva: fegyverrel is részt akarnak venni a munkáshatalom védelmében. A párt bizalma fegyvert adott a szocialista társadalom , a kommunista eszme mellett elkötelezett dolgozók kezébe. Ez a bizalom hozta létre az első munkásőregységeket."

Kommentár: Ma én, ezeket a sorokat egy kis minikönyvből olvasom és billetyűzöm be - és Mika Waltari hiábavalóság fogalmára gondolok - ami az Őrség (ma már csak így hívom) 25. évfordulója alkalmával jelent meg és én is csak a Sajtó Propaganda osztályon működő volt barátomtól kaptam protekciósan. Nyilván nem volt lóvé többletnyomatra avagy a kereskedelembe bevitelre, igény híján. Ma sem tudom anno kinek készült és kik kaphatták. Ám hogy én is kaptam, az "isten újja" , hiszen honnan is tudhatnám azt ma már, mi volt a "hivatalos álláspont". Nyilvánvaló, hogy az Őrség imidzsét a Sajtó és Propaganda Osztály kiadványa volt hivatott kifejteni. Mint ma a szóvivők. Jól látszik a szövegezésből, hogy a legjobbakat az úgynevezett kommunistákkal kívánja a szövegíró azonosítani. Nyilvánvaló, hogy a szöveget áthatja a korabeli ideológia. Ki tudja ma már, hogy kik voltak az alapítók között a tizenkilences veteránok ( hiszen akkor már 1919-től éppen 37 év telt el, aki tehát akkor 20 avagy 30 éves volt az alapítás idején ötvenhét avagy hatvanhétéves lehetett), kik voltak az internacionalisták és kik voltak az illegális mozgalom harcosai?

Hallgattassék meg a másik fél is!

Egy-egy eseményt - például balesetet - ahányan látják annyian és másként mondják el. Mindaz tehát, amit én itt és most kommunikálok az az én információ szintem - hét évig voltam az országos parancsnokság munkatársa 1981 - 1989 között - és egyben morálom. Azaz mit és hogy láttam én.

Csapjunk bele:

A Smolcz udvar kertkapujában álltam Berzencén - születési helyemen - 1956 novemberében. Én még 1954 januárjában otthon születtem és bába segített a világra. Apám ás anyám a fényes szelek nemzedékeként, épp hogy elvégezte a Pécsett a Pedagógiai Főiskolát. Anyám magyar irodalom és történelem, apám testnevelés és orosz szakon. Úgy vélem itt indul a bonyodalom, a meg nem értés. Ugyanis apám nem állt, mert nem állhatott a kiskapuban. Sőt! Évtizedekkel később le is emilkézett - ami nála a hibbanttal egyenértékű fogalom volt - és írói fantáziám jelének tartotta azt, amikor elmeséltem, hogy én láttam tankot ötvenhatban. Ott álltam a Smolcz udvar kiskapujában és láttam egy valamit, ami pont akkora volt mint a szemben lévő ház, és a tetején ott volt egy füles sapkás ember. Megértem apámat. Ötvenhatban bizony két és fél éves voltam. Ő úgy vélte az ember 4 éves kora előtti eseményekre nem emlékezik. A jó öreg csak azt nem kalkulálta be ellenkezésében - a bor mellett - hogy én másfél éves korom óta magyarul beszélek és folyamatosan. Anyám már a hasában is beszélt hozzám. Nos miután ez az emlék, valahogy esetenként előjött, így mikor már túl hangosak voltunk a boglári családi ház előszobájában, anyám egy alkalommal a szobájából kijött és rendre intette a duhajokat. Fellebbezést nem tűrő hangsúllyal kijelentette: Lacinak igaza van. Együtt áltunk a kiskapuban - én késsel a kötényem zsebében - és néztük a tankokat. Téged Géza a katolikus pap bújtatott, mert meg akartak lincselni, mint orosz tanárt. Hát igen. Innen van az, hogy a ma forradalomnak, húsz évvel ezelőtt ellenforradalomnak aposztrofált eseménysornak különféle fejleményei, így olvasatai is voltak. Én és családom nem a forradalmi hevületet, hanem az igaztalan, ostobaságból fakadó üldöztetés félelmét éltük át. Nekem mesélhetnek ötvanhat hőseiről, mert az én családi emlékezetemben az a kor úgy jelenik meg, hogy anyám késsel a kötényzsebben áll a kikapuban, az utcán orosz tankok döbörögnek és apám a katolikus templomban mint fiatal Berzencére helyezett orosz tanár rejtezkedik, hogy a "forradalmárok" vérét ne vegyék.

A volt munkásőrséggel kapcsolatos első élményem az, mikor apám bevitt a berzencei munkásőrségre. Alapélményem: Jobbra a bejárattól van a fegyverállvány -ami akkora volt mint én - és amelyen a dobtáras géppisztolyok álltak szép sorban. Én nem nyúlhatok hozzájuk. Ez a kép maradt meg és él bennem. Később szovjet filmekben láttam ezt a második világháborús géppisztoly tipust. Így találkoztam én - kerültem kapcsolatba először - az Őrséggel. Apám belépett ugyanis az akkor alakuló munkásőrségbe, mert nem akarta átélni újra azt a félelmet, amelyet helyi lumpenek keltettek benne azzal, hogy őt mint orosz tanárt fel kívánják akasztani. Arra is emlékezem, hogy megmutatta nekem a pisztolyát, még valamikor 1958 avagy 1959 magasságában (fél évszázada) hogy minket ő azzal megvéd. Három éve lakott itt csak kis családom - apám, anyám, nagyanyám és én - abban a faluban, albérletben a Smolcz udvarban, mert őket mint minden fiatal tanár házaspárt annak idején oda helyezték. Nyilván, mi idegenek lehettünk a falu közösségének, nem voltunk odavalósiak. Apám Somogyvámosról, anyám pedig Magyarbólyról kerültek a Pécsi Pedadógiai Főiskola tanári szakára. Nagyszüleim gazdálkodók, földművesek voltak, bár apai nagyapám postáskodott is, anyai nagyapám meg huszárkodott, A családi legenda szerint politikai irányultságukra nézve egységesen a kisgazdákat támogatták anno, mi több anyai nagyapámat Büszke Kun Bercit a volksbundisták itatták volna meg rézgálicos borral, ami kimarta volna a gyomrát. Ő ugyanis 1943-ban már huszárosan felvágtatott a Csillagösvényre. Pécsett a kórházban amúgy gyomorrákot állapítottak meg a halál okaként. Húsz hold földet és öt gyereket hagyott a háború vérzivatarában az özvegyére.

Folytatom ....

Bajtársaknak: Magyarország katonái

Bajtársaknak: Kunsági fi

Egy partizán naplója

Csütörtök: Csütörtököt mondtunk. Kivert bennünket az ellenség az erdőből.
Péntek: Összeszedtük magunkat, nyelvet fogtunk az ellenségből így megismertük a gyenge pontjaikat, majd kivertük őket az erdőből.
Szombat: Árulás történt. Az ellenség megtudta gyenge pontjainkat és újra kivert az erdőből.
Vasárnap: Megjött az erdész és mindenkit kizavart az erdőből.

Bajtársaknak: Út a pokolba

Új Testvériség? Kultúrális Kreatívok.

Mi volt a motiváció?

Tűzcsillagunk sugara árad a tájon,

Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.

Rendünket már védik a munkás kezek,

Ma így teremt a népünk szebb életet.

Te gaz cselszövő, aki ma éltünkre törnél,

Rút áruló, szomorú rabságba dönt'néd,

Pusztítanád, amit a nép alkotott,

Megállj, a magyar munkás fegyvert fogott.

Refr. Őrt állva mind védjük a munkás hatalmat,

Pártunk harcban edzett fiai vagyunk.

Csak rajta! Támadjanak, bitangul pusztulni fognak,

Népünkért vélük bátran meghalunk.

Tűzcsillagunk sugara árad e tájon,

Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.

Megvédjük bátran, száz harcon át,

Előre elvtársak, fel tettre hív szent hazánk!

2. Új életért küzdenek milljók a földön,

Mindenfelé szűnik a rabság , a börtön.

Még koncukat féltik a vén burzsoák,

De már épül a fénylő, szebb új világ.

Mert Marx és Lenin szózata gyújt, mint a szikra,

Pártunk erős, szilárdan áll, mint a szikla,

Munkásokért bátran a szent ügynek él,

És küzd, állja a harcot, tűztől se fél.

Kommentár:

Bizony Fiatal Bajtársaim!

Egyszerű a motiváció. Ezek az emberek anno, akik a volt munkásőrséget alapították, nem akartak újra munkanélküliek lenni. Fegyvert fogtak a munkahelyekért! A megélhetésért! Úgy vélték, az a biztonságosabb számukra, ha ők a tulajdonosok és nem a tőkések, azaz a külföldi befektetők. Nem akartak újra adósrabszolgák, csóró, kizsákmányoltak lenni. ( 1946 és 1957 között alig tíz év telt csak el ugye? ) Nem kívánták visza a horthy rendszert, ahol még segély sem volt. (Bárki nyugodtan felfordulhatott.) Azt ők jól ismerték. Jól ismerték az elbocsájtásokat. Jól ismerték a munkanélküliség, a reménytelenség és a kilátástalanság gyalázatát. Jól ismerték azt, amikor ez ellen valaki lázadt, azt börtönbe csukják. És azok sorsát.

Vörös Segély
A Vörös Segély 1922-ben létesült, a IV. Kommunista Internacionálé határozatának értelmében. A kommunista segélyszervezet feladata a mozgalomhoz tartozóknak és családtagjaiknak, valamint a fasizmus áldozatainak anyagi és erkölcsi támogatása volt. A Vörös Segély élelemmel és pénzzel támogatta a letartóztatott kommunisták családjait és a bebörtönzötteket is. Az illegalitásban működő szervezet Erdélyben, ill. Romániában is működött, és számos fiatalt tudott bevonni munkájába. A segélyező munka anyagi alapjait gyűjtések révén teremtette elő.

Nemzetközi és pénzes kontra hazafias és fegyveres (szervezett)

A hazai tömegkommunikációban, a médiában a primitíven felvázolt jobb és baloldalra osztás magyarázataiba, fogalmi körébe nem fér bele, a Magyar Gárda és a Munkásőrség összefüggés. Márpedig van. Mind a Munkásőrség ami volt, mind a Magyar Gárda ami van legfőbb jellemzője a "hazafias és szervezett (fegyveres)". (Nem véletlen hogy mindkét szervezetnek volt olyan nevű parancsnoka, mint Dósa István. Apa és fiú.) A hazafiság ugyanis az, amikor magyar állampolgárok önkéntesen feladatot és munkát vállalnak. Nem pénzért.

A pénz, a szó, a szervezettség ugyanis egyaránt fegyver. A Magyar Gárda lejáratását a nemzetközi és pénzes körök forszírozzák és finanszírozzák a tömegkommunikációban. A két szervezetet, szervezett erőt ugyanúgy démonizálják és UGYANAZOK.

A hazafiak ugyanis mindig önkéntesek, a zsoldosok pedig lepénzeltek. Ma Magyarországon a fegyveresek - mind a Honvédség, mind a Rendőrség - zsoldosokból, lefizetett állampolgárokból állnak, akik annak dolgoznak, akik fizetik őket. Pénzzel agymosott mankurtokból. Nem véletlen az, hogy a parlementből kiesőnek látszó SZDSZ ezt a helyzetet akarta.

Illegalitásban

Lumpenek, post fasiszták, sikertelenek, kudarcesélyesek, leértékelt viszonylag iskolázott kisvárosiak

Tamás Pál (véleményformáló szerk.) szerint

lényegében három társadalmi csoportból tevődik össze a Jobbik törzstábora.

- Az egyik a lumpen vagy lumpenizálódók köre,

- a másik azoké, akik családilag kötődnek a két háború közti antibolsevista és Hitler-barát hagyományhoz.

- A harmadikba tartoznak azok a fiatal diplomások, akik tömegével kerültek ki a mesterségesen felpörgetett magyar felsőoktatásból. Jellemzően egykori történelem, magyar, média szakos hallgatók, akik képtelenek értékesíteni piacképtelen tudásukat, és kudarcesélyesnek tartják magukat. Hozzájuk csapódnak még azok a vidéki, kisvárosi, viszonylag iskolázott férfiak, akik a rendszerváltás után vallottak kudarcot, értékelődött le társadalmi pozíciójuk. ( Forrás: HVG )

Tamás Pál üzenete magyarul:

- lumpenek

- post fasiszták

- sikertelenek

És miből tevődik ösze Tamás Pál?

Külfödi pozíciók
Vendégprofesszor, Massachusetts Institute of Technology, Boston, (1985)
Vendégprofesszor, Wesleyan University, Connecticut, (1990-es évek eleje)
Vendégprofesszor, Concordia University, Montreal, (1990-es évek eleje)
Vendégprofesszor, Carlton University, Ottawa (1990-es évek eleje)
Vendégprofesszor, Wissenschaftszentrum, Berlin (1995-96)
Vendégprofesszor, Freie Universität, Berlin (1995-96)
Vendégprofesszor, Bécsi Műegyetem (1997-1999)
Tag, BME-UNESCO Mérnöktovábbképzési Tanszék (1999-2001)
Vendégprofesszor, Pozsonyi Akadémia Istroplitanan, romániai magyar egyetemek
Résztvevő, poszt-szovjet egyetemek társadalomtudományi programjainak korszerűsítése (Soros Alapítvány), Szentpétervár, Harkov, Lvov, Tbiliszi, Kisinyov, és több közép-ázsiai város

Tamás Pál magyarul is jól kommunikáló piacfasiszta, soros ügynök, az USA Pénzdiktatúra helyi szócsöve! Nézőpontja: Elit, liberális, sikeres, jól képzett, világpolgár?

Piacfasiszta: Olyan liberális világpolgár, aki származásánál fogva sem viseli a zsidózást. Társaságban könnyű felismerni, mert gyakorta nácizik, szélsőségesezik, fasisztázik. További közéleti szereplők és fogalmak ...

Morvai Krisztina levele

Kedves Magyar Vállalkozó!

Dr. Morvai Krisztina vagyok, A Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjelöltje, a 2009. június 7-i EP választáson induló Jobbik lista-vezetője.
Azért írok Önnek levelet, mert a tévében, rádióban keveset – vagy csak hazugságokat – hallhat a Jobbikról, az új politikai erőről, amely nem vett részt Magyarország és a magyar gazdaság kiárusításában és tönkretételében.

Ez az az új erő, amely az Európai Unióba, Brüsszelbe jutva az idegen érdekek képviselete helyett végre a magyar érdekek, különösen a magyar gazdák, kis és középvállalkozók és munkavállalók képviseletét fogja megvalósítani. Erre akkor lesz lehetőségünk, ha Ön esélyt ad rá s ismerőseit is rábeszéli: éljenek választójogukkal és június 7-én szavazzanak a Jobbikra, a külföldi és multicégek támogatása helyett a magyar vállalkozások „helyzetbe hozására”.

Választási kampányunk során közel egy éven át jártam az országot, s őszintén mondhatom: megdöbbentő, megrázó tapasztalatokat szereztem a magyar kis és középvállalkozók helyzetéről. Azzal szembesültem, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott hatóságok, s voltaképpen az egész magyar állam valóságos ellenfélként, ellenségként, mi több, szinte bűnözőkként kezeli a magyar vállalkozókat. Találkoztam olyan idős cipésszel, aki egy év alatt több, mint tíz nagyszabású hatósági ellenőrzést kapott, és olyan családi panziótulajdonossal, akit súlyos büntetéssel sújtottak, amiért veteményeskertjéből -„számla nélkül” - vágta a friss petrezselymet az ebédhez tálalt főtt krumplihoz. Nem egy vállalkozóval beszéltem, aki könnyek között osztotta meg velem azokat a megaláztatásokat, amelyeken nap, mint nap keresztülmegy. A legkisebb üzlet tulajdonosa is több, mint egy tucatnyi hatóság állandó zaklatásának, felesleges, bosszantó, más Európai Uniós országban hírből sem ismert adminisztratív, nyilvántartási és egyéb elvárásainak kell, hogy megfeleljen – ahelyett, hogy idejét és energiáját a tényleges üzleti tevékenységre fordíthatná. A másik döbbenetes tény, hogy az egész jogrendszer, adórendszer s a támogatási rendszer úgy épül fel, hogy a magyar vállalkozóval szemben - saját hazájában, Magyarországon - minden területen előnyt élvez a külföldi, a multi. Bevallom, hogy ma már felnézek minden magyar vállalkozóra, aki ép ésszel és idegrendszerrel kibírja azt a szándékos „kikészítést”, amit a saját hazájában művel vele az adójából fenntartott államgépezet. Ennek a tarthatatlan helyzetnek azonban véget kell vetni!

Nem állandó megszorításokra, nadrágszíjhúzásra és nem is külföldi kölcsönökre van szüksége Magyarországnak, hanem élénk, működő MAGYAR gazdaságra, amelyben minden szabály és minden intézkedés azt szolgálja, hogy a magyar gazdák, valamint a MAGYAR vállalkozások – s velük munkavállalóik – sikeresek lehessenek, s megfelelő körülmények között, méltóságban élhessenek.

Semmiféle akadálya nincs annak, hogy a magyar embereknek ugyanúgy emberhez méltó jövedelmük, virágzó kiskereskedésük, kisüzemük, szolgáltató vállalkozásuk legyen, mint osztrák vagy német „EU-testvéreinknek”. Ehhez azonban ki kell mondani azt, ami a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelszava: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

A globális nagytőkéhez dörgölőző, idegen érdekeket védő politikusok helyett a lokális, helyi gazdaság, a hazai vállalkozások mellett kiálló politikusokat kell megbízni Magyarország vezetésével és képviseletével. Ilyen egyszerű lenne? Meggyőződésem, hogy igen! Vissza kell vennünk a saját sorsunk irányítását, vissza kell vennünk a magyar piacokat, a magyar gazdaságot, vissza kell vennünk a Hazánkat!

Ehhez először is fel kell számolni a multik, a külföldiek kivételezett helyzetét Magyarországon: egy tollvonással kell megsemmisíteni minden olyan jogszabályt, adószabályt vagy egyéb normát, amely itt, a mi hazánkban a külföldit részesíti előnyben a magyarral szemben!

Ez a szemlélet van egyébként összhangban - elméletben legalábbis - az Európai Unió szabályaival is, hiszen EU alapelv az egyenlő elbánás elve, a diszkrimináció tilalma. (Amikor ezt a szabályt megalkották, aligha gondolhatták, hogy lesz olyan tagállama a közösségnek, amely a hátrányos megkülönböztetést nem gazdasága külföldi szereplőivel, hanem azok javára sajátjaival szemben érvényesíti. De lett: Magyarország. Ennek a gyalázatnak kell most véget vetni! )

El kell érni továbbá, hogy mind a belföldi, mind az EU-ból érkező pályázati és egyéb források kizárólag a magyar vállalkozókhoz kerülhessenek, s a magyar gazdaság erősödését célzó pénzek véletlenül se gyarapítsák többé sem a multikat, sem a „jókor jó helyen lévő” privatizátorokat.

A Magyarországra eddig érkezett Európai Uniós pénzekkel haladéktalanul el kell számoltatni azokat, akik ezeket osztogatták, s azokat, akik ezeket a pénzeket kapták, a további támogatások elosztását és útját pedig a legszigorúbban ellenőrizni kell. Síkra kell szállni a magyar piac védelméért, meg kell akadályozni, hogy a külföldi áruk, szolgáltatások, kereskedőláncok teljesen kiszorítsák a magyarokat.

Nem hagyhatjuk a további gazdasági gyarmatosításunkat, mert a végén szolgákká válunk a saját hazánkban!

Példát kell vennünk az EU régi tagállamairól, és az idegen gazdasági és lobbiérdekek szolgálata helyett minden lehetséges eszközzel meg kell védenünk a magyar piacot, a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozókat – s ez nem bízható a véletlenre, hanem ez az egyik legfontosabb állami feladat. A globális gazdaság helyett lokális, helyi gazdaságot kell építenünk, és világosan kell látnunk, hogy nem az ember van a gazdaságért, ahogy azt az emberellenes vadkapitalizmus hirdeti, hanem fordítva: a gazdaság van az emberért! Úgy kell formálnunk a magyar gazdaságot, hogy annak vezérlője ne a globális nagytőke, a multik érdeke legyen, hanem a magyar emberek, a magyar családok számára küldetést, életcélt adó, tisztességes életet, jó munkalehetőséget biztosító vállalkozások érdeke. Ígérem, hogy amennyiben az Ön és az Ön által a választáson való részvételre buzdított barátai bizalmából európai parlamenti képviselő leszek, a Jobbik listáján szereplő társaimmal s a Jobbik itthon dolgozó politikusaival együtt a leghatározottabban harcolni fogok ezekért a változásokért.

Kérem tehát, hogy június 7-én éljen választójogával, vegyen részt az Európai Parlamenti képviselők választásán és szavazzon a Jobbik listájára, hogy Önnel együtt valósíthassuk meg jelszavunkat: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

Köszönöm szépen a figyelmét, szívből kívánok minden jót Önnek és Családjának! Hittel, reménnyel és szeretettel:

Morvai Krisztina

Kommentár: Bajtársaim! Minden sorával egyetértek!

Barátom Bandi Arcéle

Hírszemle 2009.06.03

1. Munkával, fegyverrel - 20 éve szűnt meg a Munkásőrség (Délmagyar, 2009.04.08 08:03)
Jelentős szerepet játszott a "puha diktatúra" fenntartásában, tagjainak többsége ideológiailag elkötelezett pártkatona volt. A munkásőrök esküjük szerint fegyverrel is megvédték volna a komm...
2. 1989. március 15. - Az ellenzék először mutatta meg erejét (Hírszerző, 2009.03.15 10:27)
Százezres, elszánt, de békés tömeg vonult húsz éve az utcákra Budapesten, hogy - évtizedek után először - szabadon ünnepelje Március 15-ét. Miközben a hatalom igyekezett egybemosni az MSZMP ...
3. Vastagh Pál a Munkásőrség mellett (Index, 2009.02.11 18:49)
A Munkásőrség szellemisége a magyar társadalomban benne van.
4. Milyen a pluralista munkásőr? (Inforádió, 2009.01.07 16:42)
Húsz éve különös állománygyűlést tartottak a körmendi munkásőrök. A nyilvános rendezvényről a sajtó is tudósított, így az egész ország értesülhetett arról, hogy az MSZMP kész demokratikus ...

Mit is ír Lengyel Ferenc a Virtus.hu-n 2009.02.04-én?

Virtus.hu 2009.02.04 /részlet/

Munkásőrség
Lengyel Ferenc - 2009.02.04 18:52
A Munkásőrségről azért írok, mert az apám Munkásőr volt. „Erre nem vagyok büszke, de az apját senki sem maga választja.” Ott volt a 89-es határnyitás előtt a soproni határátkelőnél, éles lőszerrel töltött géppisztollyal a kezében, amikor Munkásőr egységeket rendeltek oda az egész országból, hogy megakadályozzák az NDK-s állampolgárok nyugatra menekülését, és emiatt manapság is gyakran viccelődnek velünk családon kívül és belül, hogy az apám hány NDK-st lőhetett agyon akkor.

Forrás: Virtus.hu

Blogger: Egy népi szólást ajánlok a "hálás utókor" számára, miszerint "Az a fiú aki nagyobbat akar fingani mint az apja, könnyen beszarik."

Mit is írt Nagy Zoltán a Kisalföldben 2009.04.08. -án

Részlet: Kézen-közön eltűnt vagyon

Vincze Gábor történész-muzeológus elmondása szerint a '80-as években országosan 60 ezres létszáma volt a párthadseregnek, ebből Csongrád megyében kb. 3000-en voltak. A belépéshez vezető okok igen eltérőek voltak: a meggyőződéseseken kívül azért jó páran kapcsolati tőkéjüket akarták növelni ily módon, a karriervágy is közrejátszhatott, a gyerek is könnyebben bejutott a kiválasztott iskolába, és persze nem hagyható figyelmen kívül a fegyverekhez betegesen vonzódók tábora sem.

Rendszervédő tevékenységüket jelképesnek értékelte, hiszen a hatalom valódi támasza az itt állomásozó VSZ Déli Hadseregcsoport volt - vagyis a megszálló oroszok. A felvonulások, a közúti ellenőrzések és a hatalom többi erőfitogtatása mellett azért ő is megemlíti az árvízi mentésekben való részvételt. Hogy valóban hittek a kommunista-szocialista eszmékben, mi sem mutatja jobban, mint az 1989 után létrejövő „rendszerféltő" munkásőr-baráti körök 30 ezres létszáma.

A történész nem gondolja, hogy fegyverhez nyúltak volna '89-ben, még akkor sem, ha náluk hagyják azokat (jutott azért 1-2 háztartásba is, ezt felrobbanó lőszerek, fegyveres otthoni „rendteremtés" jelzi).

A rendszerváltáskor a munkásőr vagyon egy része ugyanúgy kézen-közön tűnt el, mint a szakszervezeti vagy a KISZ-vagyon. Pedig három évtizedük alatt tetemes mennyiségű lőteret, üdülőt és egyéb, sokat érő ingatlant létesítettek számukra. A rendszer szimbolikus tartóoszlopait a hatalom megbecsülte, míg a az állampolgárok egy jó része semmire sem tartotta őket – zárja rövid összegzését a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ munkatársa.

Blogger: A dőlt betűvel szedett rész a csúsztatás, avagy valótlanság. Vajon ki rendelte meg ezt az írást 2009. áprilisában a kisalfold.hu lapra? (A szerző: Nagy Zoltán).

A volt munkásőrség ingatlanvagyonának sorsa ismert. Én magam a Blogger tartottam nyilván a PM ZÁVKI (jogutódja a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, melynek jogutódja a Nemzeti Vagyonkezelő Rt.) igazgató helyetteseként. Amit tudnunk bérbe adtunk 1990-ben - hogy ne üresen álljanak - majd megindult a hasznosításuk, azaz a privatizációval kapcsolatos döntéseket a mindenkori kormányzat hozta. Mondjuk ezekkel a döntésekkel kapcsolatosan nekem is van véleményem. :) Röviden összefoglalva: A tulajdonosi jogokat a mindenkori Pénzügyiniszter gyakorolta, és nem a nemzet érdekében (tisztelet a kivételnek) a kezelést és értékessítést megszüntetéséig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság ( http://www.kvi.hu/ ) végezte. (Jogutódja a Magyar Nemzeti vagyonkezelő Zrt. )

Helyzetkép: No komment

Blogger: Interjút tervezek veled az Utolsó Munkásőr Blogja –ra, mint a volt Munkásőrég ... parancsnokával. Mered vállalni?
Interjú Alany: Lacikám! Nagyon nem szeretném az interjút.Nem merés vagy nem merés. Volt egy agyvérzésem, azóta hívő vagyok és a ... aktiv tagja. Nem lenne jó ez az interjú nekem. És mi a francot mondhatnék? Barom állatok vagyunk, hogy önként és dalolva asszisztáltunk a rendszerváltáshoz, amely éhhalálra ítélte a nemzetet? És kifosztotta az országot. Én és a cégem a csőd szélén áll, minek halmozzam a bajaimat? Üdv ...

A farok szétrázta a kutyát

Hatalmas csúsztatás lenne azt állítani, hogy a volt munkásőrség tagjainak többsége nem baloldali gondolkodású emberekből állt. Ez az összetételéből is fakadt. Az összetételről a Munkásőr Videostódió Csukaszürkében c. videoklippje ad információt. Ám hol van már itt baloldal?

Az úgynevezett rendszerváltás hajnalán a Munkásőrség Országos Parancsonksága részéről Dósa István altábornagy, országos parancsnokhelyettes tárgyalt Mark Palmerrel az USA akkori hazai nagykövetével arról, hogy a munkásőrség átszervezésre kerül és alapját képezheti egy magyar polgárőrségnek, az amerikai területi miliciák mintájára, mely forgatókönyv szerint a munkásőrök emelt fővel mehettek volna át a töbpárt rendszerhez illeszkedő polgárvédelembe. Ne feledjük, a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetésével ugyan 1 milliárd forint költségvetési teher megszűnt, ám ugyanezzel 5 milliárd többletköltség keletkezett a Rendőrségnél, a munkásőrök önkéntes munkájának elmaradásával.

És ekkor köpött bele a levesben a szadesz. Hatalmas média befolyásával (Soros Györgyék pénzén) betolta a négy igenes kampány,t ami semmi más célt nem szolgált, mint a Szabad Demokraták ismertté tételét.

Ez a maroknyi "elit" démonizálta a négy igenes szavazással kezdődően a munkásőrséget, a munkásőröklet. A tömegkommunikációban úgy állította be, mint az úgynevezett rendszerváltás legfőbb veszélyeztetőjét. Ők köptek szembe titeket először Bajtársaim! Csak utána jöttek már a Vasárnapi Újság hiénái, akik a földön fekvőket - védekezésre képteleneket - kéjjel rugdosták, mocskolták a méádiában. A Baloghok és Frankák, akik szerencsére mára már eltűntek a súllyesztőben.

Ez a hatalmas médiabefolyással rendelkező törpepárt mára elérte azt, hogy az újratermelhető nemzeti vagyon a külföldi befektetők kezébe kerüljön. Az ország materiális javainak a kiárusításában és az eladósításban ők jártak az élen. Majd később mint a mérleg nyelve folyamatosan zsarolták a magát szociáldomokrata képbe hajózó MSZP-t. A mai magyar valóságban az úgynevezett jobboldali, baloldali jelzők tartalmatlanok. Csak vetítés. A FIDESZ az EU Néppártjainak csöcsét, míg az MSZP a Szociáldemokraták csöcsét szívja. Lényegében mai nagy pártok között nincs is jobb illetve baloldal, mert más, amit mondanak és más amit tesznek.

Az elmúlt húsz évben maguk az akkori "úgynevezett fiatal demokraták" is húsz évet öregedtek, ma már nem fiatalok és a korrupció ingoványába süllyedtek, és aki emlékezik éppen a Szabad Demokraták Ifjúsági szárnya pozíciójáról - azaz balról jobbra át - tették meg kanyargós pályályukat oda, ahol ma találhatók.

Tényleges elszámolásra az ország javaival, az adósságállománnyal sem az MSZP sem a FIDESZ egyaránt nem képesek, hiszen maguk is - igaz különböző mértékben - és klientúrájuk haszonélvezői voltak az elmúlt húsz év osztogatásának és fosztogatásának. Az ebül szerzett jószágok tulajdonosai nem fognak élen járni a saját tolvajlásaik felfedésében.

Új és tiszta emberekre van szüksége a hazának, az országnak a képviselői helyeken és a törvényhozásban, és ezeknek az embereknek látniuk kell az ország valós állapotát hogy kivezessenek bennünket ebből a tűrhetetlen helyzetből!

Azoknál az igazság - így az MDF - akik az országgyűlés feloszlatását követelték. Amikor Orbán Vikror is a tolvajszellem eluralkodásáról vizet prédikál, jobban tenné ha körülnézne kik veszik körül, mert bizony az ő követői is hamis papok, bort isznak.

Lám a tervezett vagyonadó, ingatlanadó eltörlését ígérik, holott minden normális ember tudhatná, hogy az éppen a multik megadóztatásának az alapeszköze, ugyanis a tényleges vagyont ebben az országban több mint 80 %-ban mára a külföldi befektetők birtokolják, és nincs egy tisztességes vagyonnyilvántartásunk 1989-től. A tényleges vagyon az újratermelhető nemzeti tulajdonban testesül meg, melynek 52 %-a felépítménye ingatlanokban ( ipari parkok, irodaházak, kereskedelmi központok, logisztikai építmények stb. ) és 48 %-ban gépekben és üzemi berendezésekben (gyártó kapacitások) található.

Bizony Bajtársaim a gyárak és a munkahelyek - amiért az öregek anno fegyvert fogtak, a munkahelyek védelmében, és őriztetek - mára nem a népé. A hasznot pedig a tulajdonosok talicskázzák kifelé.

Szavazz a Jobbikra!

Itt az ideje annak, hogy mi magunk - volt munkásőrök - magunk előtt, a "rendszerváltók" pedig a nemzet előtt elszámoljanak!
Megjelent a politikai palettán az az erő, a Jobbik személyében, amely erre az elszámoltatásra politikai akaratot és képességet is mutat. Egyben remélhetően eltűnik a politikai színtérről a munkásőrséget démonizáló Szabad Demokraták Szövetsége, a valódi idegen ügynökök, a Moszkvai Nagynénik és az Amerikai Nagybácsik unokaöccsei, unokahúgai. Mint ránk kentek .... lemossuk a gyalázatot!

Bajtársaknak: Tudod hogy nincs bocsánat

Hallgasd meg a másik felet

Már a rómaiak is tudták

Ha a valóságra vagy kíváncsi, hallgasd meg a másik felet is. Kis hazánk köztudatában 1990 óta a Szabad Demokraták Szövetsége által elindított démonizálás hatására, a Munkásőrség, a munkásőrök szinte embernek is alkalmatlan színben lettek beállítva. Ez hatalmas keserűséggel tötött el mintegy hatvanezer embert és annak családjait.

A médiában, különösen a kilencvenes évek elejént folyt a lejáratás. Ez mögött a lejáratósdi mögött lényegében nem is sokan álltak. Néhány "médiamunkás" igyekezett magát elhíresíteni azzal, hogy ő jól megmondja a frankót és lerántja a leplet, a miről is ... a kikről is?

Itt az ideje annak, hogy mi magunk - volt munkásőrök - és a "rendszerváltók" is elszámoljanak!

Megjelent ugyanis a politikai palettán az az erő, a Jobbik személyében, amely erre az elszámoltatásra politikai akaratot és képességet mutat és remélhetően eltűnik a politikai színről a munkásőrséget démonizáló Szabad Demokraták Szövetsége, a valódi ügynökök, a Moszkvai Nagynéni és az Amerikai Nagybácsi rokonai.

Hiszek az isteni gondviselésben így abban, hogy mindaz a gyalázat és mocsok, amit becsületes, törekvő és rendpárti emberek fejére szórtak, azok fejére száll vissza, akik azt elkövették, mert a munkásőrségnek összesen ha 600 parancsnoka volt, akik nyilván nem sokban - szinte semmiben - különböztek a kor fegyveres és politikai szervezeteinek vezető tagjaitól, ugyanis átjárás volt a szervezetek között - viszont a tagság egyértelműen a társadalom becsületesebb részéből származott.

E tagság napi munkája azok számára vált nyilvánvalóvá, akikben tudatosult az, hogy a korabeli költségvetés a Munkásőrség megszüntetésével nyert ugyan 1 milliárd forintot, ám 5 milliárd forint plusz költség keletkezett a Rendőrségnél, a munkásőrök önkéntes munkájának megszüntével. A költségvonzatokról tehát ennyit.

A Munkásőrség jogutód nélküli felszámolásáról kevesek és keveset tudnak. A felszámolást kormánybiztos és pénzügyminiszteri biztos irányította. Ezek a (a felszámolás dokumentumai) még a valamikori, majdani kutatás tárgyát képezik. A volt Munkásőrség írásbeli dokumentumainak jelentős része központi utasításra megsemmisítésre, bezúzásra került, már a szervezet végnapjaiban.

Megmaradtak és az Internetre felkerültek viszont videodokumentumok, így a Munkásőrség Video Stúdiójának néhány felvétele is. Ezeket ajánlom megnézni a volt munkásőröknek és az érdeklődőknek. Mai szemmel már másként hatnak a dolgok ugye?

Kattanj rá!

A Munkásőrség démonizálása

A Négy igenes szavazás
A fenti néven elhíresült akciót az SZDSZ kezdeményezte és vitte végig, hatalmi praktikáinak első lépéseként, annak érdekében hogy a hatalmi kontinuitása egy jól körülírható hatalmi érdekcsoportnak fennmaradhasson. Trükk: Ha nem akarsz bekerülni a transzportba, te olvasd a listát! A négy "igen".

Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

Wikipédia

Figyelem: Aki nem nézi meg a "Civil akadémia" május 31-i adása - Az SzDSz kanyargós pályája" c. előadást, nem fogja érteni a közlendőket.

Az SzDSz kanyargós pályája.

Előadó: Tellér Gyula. 48:06 perc

Megjegyzés: Riasztóan hosszúnak tűnik ez a 48 perc. Ám aki nem szánja rá magát tartalmának megismerésére, sötétben marad. Az előadó bemutatja azokat - a merketing nagymestereit - akik démonizátak és démonizálnak ma is a tömegkommunikációban és akik képesek voltak - és ma is képesek - másokat rossz hírbe keverni. Ami pedig a legfontosabb, hogy az előadás feltárja indítékaikat is.

Palimadár felismerése

Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt ...

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.Megkérdezi a pásztort:

- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?

A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:

- Rendben.

A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:

- Pontosan 87 juha van itt a környéken.

- Igaza van, - válaszolja a pásztor. Válasszon ki egy juhot magának.

A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:

- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?

A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:

- Maga tanácsadó.

- Honnan jött rá? - kérdezi.

- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor.

- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.

- Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.

- Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!

Forrás: Internetes Anonimusz

Bajtársaknak: Csodálatos világ

A blogger beköszöntője

"Öcséim, ti, prolik, parasztok,
naiv fiúk, akik a kasztok
törvényeit nem ismernétek,
s hiszitek: ez a modern élet.
S fizetéskor a kis lokálok
kifosztó félhomályában és pállott
büdösében (családtól távol)
-míg hervadt dizőz kotkodácsol-
tanulnátok városi flancot,
s kibuggyanó-tőgyű ribancok
szedik el tőletek a lóvét:
higgyétek el, nem ez a jólét.
Fess gúnyánkon hányás a rendjel:
"Kuss! -mi vagyunk az úriember"
Lelketek le ne igázza
ez a múlt végső haláltánca!"
/Soós Zoltán/
Húsz éve múlt, hogy elbocsájtottak a Munkásőrség Országos Parancsnokságáról, így az önfeloszlatásban már részt sem vettem, mert nem érkeztem meg a Pest megyei egységemhez. (Nem igazán lelkesedett személyemért a felső vezetés). Így történt, hogy engem le sem szereltek.

Magának a volt munkásőr vagyon tovább kezelésének, hasznosításának és értékesítésének a folyamatában viszont már részt vettem, sőt a Pénzügyminisztérium által létrehozott kezelő szervnek ( PM ZÁVKHI) igazgató helyettesévé is avandzsáltam.

Kaptam is a névtelen telefont, hogy áruló, mikor a munkásőr vezetők peréről szóltak az újságok és le akarták csukni közvetlen főnökömet és az ő főnökeit, az országos parancsnokhelyettest és parancsnokot, az úgynevezett munkásőr lakások szabálytalanságai miatt, amely lakásberuházásokat egyébiránt én (is) készítettem elő, mint a berhuházási alosztályvezető. Valami csoda folytán én jelölhettem meg a szakértőket, akik értettek is a korabeli beruházásokhoz és szabályokhoz, így az akkori koncepciós pereknek nem lett börtön a vége az öregekre.

Azóta sok víz folyt le a Dunán. A munkásőröknek - még ha lennének is - már nincs mit őrizni. Mára se vagyonuk, se munkahelyük, se munkájuk, se becsületük. (Már azok közül, akik még élnek.) Rég nem elvtársak már, egyszerűen bajtársak.
Úgy döntöttem - húsz év múltával - eljött az ideje, hogy tisztát töltsünk a pohárba. Legalább a becsület és a tisztesség morzsáit kapargassuk össze. Számoljunk el magunkkal és persze másokkal is. Ez a blog erről szól.