Halgattassék meg a másik fél: Így született a Munkásőrség

Kivonat a "Híven az eskühöz" /Képek a huszönöt éves Munkásőrség életéből" kiadványból:
"De - elvtársaim! - ez az a munkásság, amely osztályharcban vasba öltözött"
/József Attila/

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottsága - közvetlenül az ellenforradalom leverését követően - már 1956 dcemberében politikai feladatként jelölte meg a gyári munkások felfegyverzését, és 1957. február 18-án megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvény erejű rendelete a munkásőrség létrehozásáról.
A dolgozók legjobbjai, a kommunisták már ezt megelőzően, az ellenforradalmi terror napjaiban létrehoztak önkéntes fegyveres csoportokat, amelyek a fővárosban, a vidéki városokban, falvakban védték, őrizték a közintézményeket, üzemeket, termelőszövetkezeteket, pártbizottságokat, tanácsokat. A legtapasztaltabb kommunisták - élükön az 1919-es veteránokkal, internacionalistákkal, az illegális mozgalom harcosaival - a párt hívására elsőként öltötték magukra 1957 tavaszán a munkásőr egyenruhát, szervezték irányították a testületet.

Hetek alatt ezrek és ezrek sorakoztak fel, bizonyítva: fegyverrel is részt akarnak venni a munkáshatalom védelmében. A párt bizalma fegyvert adott a szocialista társadalom , a kommunista eszme mellett elkötelezett dolgozók kezébe. Ez a bizalom hozta létre az első munkásőregységeket."

Kommentár: Ma én, ezeket a sorokat egy kis minikönyvből olvasom és billetyűzöm be - és Mika Waltari hiábavalóság fogalmára gondolok - ami az Őrség (ma már csak így hívom) 25. évfordulója alkalmával jelent meg és én is csak a Sajtó Propaganda osztályon működő volt barátomtól kaptam protekciósan. Nyilván nem volt lóvé többletnyomatra avagy a kereskedelembe bevitelre, igény híján. Ma sem tudom anno kinek készült és kik kaphatták. Ám hogy én is kaptam, az "isten újja" , hiszen honnan is tudhatnám azt ma már, mi volt a "hivatalos álláspont". Nyilvánvaló, hogy az Őrség imidzsét a Sajtó és Propaganda Osztály kiadványa volt hivatott kifejteni. Mint ma a szóvivők. Jól látszik a szövegezésből, hogy a legjobbakat az úgynevezett kommunistákkal kívánja a szövegíró azonosítani. Nyilvánvaló, hogy a szöveget áthatja a korabeli ideológia. Ki tudja ma már, hogy kik voltak az alapítók között a tizenkilences veteránok ( hiszen akkor már 1919-től éppen 37 év telt el, aki tehát akkor 20 avagy 30 éves volt az alapítás idején ötvenhét avagy hatvanhétéves lehetett), kik voltak az internacionalisták és kik voltak az illegális mozgalom harcosai?

Hallgattassék meg a másik fél is!

Egy-egy eseményt - például balesetet - ahányan látják annyian és másként mondják el. Mindaz tehát, amit én itt és most kommunikálok az az én információ szintem - hét évig voltam az országos parancsnokság munkatársa 1981 - 1989 között - és egyben morálom. Azaz mit és hogy láttam én.

Csapjunk bele:

A Smolcz udvar kertkapujában álltam Berzencén - születési helyemen - 1956 novemberében. Én még 1954 januárjában otthon születtem és bába segített a világra. Apám ás anyám a fényes szelek nemzedékeként, épp hogy elvégezte a Pécsett a Pedagógiai Főiskolát. Anyám magyar irodalom és történelem, apám testnevelés és orosz szakon. Úgy vélem itt indul a bonyodalom, a meg nem értés. Ugyanis apám nem állt, mert nem állhatott a kiskapuban. Sőt! Évtizedekkel később le is emilkézett - ami nála a hibbanttal egyenértékű fogalom volt - és írói fantáziám jelének tartotta azt, amikor elmeséltem, hogy én láttam tankot ötvenhatban. Ott álltam a Smolcz udvar kiskapujában és láttam egy valamit, ami pont akkora volt mint a szemben lévő ház, és a tetején ott volt egy füles sapkás ember. Megértem apámat. Ötvenhatban bizony két és fél éves voltam. Ő úgy vélte az ember 4 éves kora előtti eseményekre nem emlékezik. A jó öreg csak azt nem kalkulálta be ellenkezésében - a bor mellett - hogy én másfél éves korom óta magyarul beszélek és folyamatosan. Anyám már a hasában is beszélt hozzám. Nos miután ez az emlék, valahogy esetenként előjött, így mikor már túl hangosak voltunk a boglári családi ház előszobájában, anyám egy alkalommal a szobájából kijött és rendre intette a duhajokat. Fellebbezést nem tűrő hangsúllyal kijelentette: Lacinak igaza van. Együtt áltunk a kiskapuban - én késsel a kötényem zsebében - és néztük a tankokat. Téged Géza a katolikus pap bújtatott, mert meg akartak lincselni, mint orosz tanárt. Hát igen. Innen van az, hogy a ma forradalomnak, húsz évvel ezelőtt ellenforradalomnak aposztrofált eseménysornak különféle fejleményei, így olvasatai is voltak. Én és családom nem a forradalmi hevületet, hanem az igaztalan, ostobaságból fakadó üldöztetés félelmét éltük át. Nekem mesélhetnek ötvanhat hőseiről, mert az én családi emlékezetemben az a kor úgy jelenik meg, hogy anyám késsel a kötényzsebben áll a kikapuban, az utcán orosz tankok döbörögnek és apám a katolikus templomban mint fiatal Berzencére helyezett orosz tanár rejtezkedik, hogy a "forradalmárok" vérét ne vegyék.

A volt munkásőrséggel kapcsolatos első élményem az, mikor apám bevitt a berzencei munkásőrségre. Alapélményem: Jobbra a bejárattól van a fegyverállvány -ami akkora volt mint én - és amelyen a dobtáras géppisztolyok álltak szép sorban. Én nem nyúlhatok hozzájuk. Ez a kép maradt meg és él bennem. Később szovjet filmekben láttam ezt a második világháborús géppisztoly tipust. Így találkoztam én - kerültem kapcsolatba először - az Őrséggel. Apám belépett ugyanis az akkor alakuló munkásőrségbe, mert nem akarta átélni újra azt a félelmet, amelyet helyi lumpenek keltettek benne azzal, hogy őt mint orosz tanárt fel kívánják akasztani. Arra is emlékezem, hogy megmutatta nekem a pisztolyát, még valamikor 1958 avagy 1959 magasságában (fél évszázada) hogy minket ő azzal megvéd. Három éve lakott itt csak kis családom - apám, anyám, nagyanyám és én - abban a faluban, albérletben a Smolcz udvarban, mert őket mint minden fiatal tanár házaspárt annak idején oda helyezték. Nyilván, mi idegenek lehettünk a falu közösségének, nem voltunk odavalósiak. Apám Somogyvámosról, anyám pedig Magyarbólyról kerültek a Pécsi Pedadógiai Főiskola tanári szakára. Nagyszüleim gazdálkodók, földművesek voltak, bár apai nagyapám postáskodott is, anyai nagyapám meg huszárkodott, A családi legenda szerint politikai irányultságukra nézve egységesen a kisgazdákat támogatták anno, mi több anyai nagyapámat Büszke Kun Bercit a volksbundisták itatták volna meg rézgálicos borral, ami kimarta volna a gyomrát. Ő ugyanis 1943-ban már huszárosan felvágtatott a Csillagösvényre. Pécsett a kórházban amúgy gyomorrákot állapítottak meg a halál okaként. Húsz hold földet és öt gyereket hagyott a háború vérzivatarában az özvegyére.

Folytatom ....