A Munkáőrség jogutód nélküli felszámolása államilag, a kormányzat által - a kormánybiztos és a pénzügyminiszteri biztos által - irányított folyamat volt, melyben a volt munkásőrök együttműködtek. Mind a parancsnoki, mind a társadalmi állomány pontosan tudta, hogy a változással - a Keleti Birodalom fennhatósága alól a Nyugati Birodalom fennhatósága alá kerüléssel - nem lehet egy pártnak itt Közép-Európában fegyveres testülete. Láthattuk mi történik Libanonban. Senki nem kívánta a libanoni helyzetet. Gondoljunk csak bele a mai helyzetben, ha a FIDESZ-nek illetve az MSZP-nek fegyveres testületei lennének?
Mind a parancsnoki, mind a társadalmi állomány viszont tudta és érezte, amit eddig tettek, az tisztességes. A parancsnoki állomány fizetésért szakmai munkát, a társadalmi állomány önkéntesen társadalmi munkát végzett. Hazudnék ha azt mondanám, hogy boldogan szüntettük meg az Őrséget. Többen bíztunk az őrség nemzeti gárdává szervezésben, amely formációban továbbra is népünket szolgálhatjuk ilyen módon. A Magyar Gárdában menetelő fiataloknak sem az utcán kéne menetelni fekete egyenruhában, hanem a laktanyákban kéne vitézséget, emberséget és keménységet tanulni. Kiképzéseken, embert próbáló munkán átesni, ahogy katonához, harcoshoz, fegyvereshez illik. Mert ez így egy morbid operett. Mert ilyen foprmában nem csoda ha nem is kevesen tartanak egy ilyen szervezettségű tömegtől. Mi akkori (!)munkásőrök jópáran úgy hittük, szükség van ránk. Ám ezt a hitet porba sújtotta a négy igenes, ördögi ravaszsággal előkészített népszavazás.
A dologban az volt az iszonyatos, hogy többen tudtuk, hogy az egésznek a motorja a volt ÁVH-s és nemzetközi vezetői klán dinamizálódása, azaz a moszkoviták - moszkvai és szovjet, avagy nyugati egyetemeken végzett - szabad demokratává avandzsált elit. Mindez az ő manipulációjuk. A véres szájú "nemzetközi munkásmozgalmi harcosokból", véres szájú "antikommunisták" lettek. Mert sajnos ők jól tudták, milyen rövid a tömeg esze, emlékezete. Igen, a "nemzetközi munkásmozgalom" harcosainak és a volt ÁVH tisztjeinek utódai. A több nyelvűek, moszkvai nagynénikkel és amerikai nagybácsikkal rendelkezők. Akik soha nem Budapestre figyeltek, vetették tekintetüket, hanem vagy Moszkvára vagy New Yorkra. Éppen ők démonizáltak minket - volt munkásőrökat - a nemzetközi tőkével és a hazai médiával való szoros kapcsolataikat kihasználva.
Nem titok az, hogy a munkásőrség tagjai baloldali érzelmű emberek voltak és éppen ezért is volt hatalmas fájdalom a "hátbaszúrás", amit a szabad demokratává vedlettek elkövettek.
Az már csak hab volt a véres tortán, mikor negyedrangú - magukat jobboldalinak identifikáló újságírók - a földön fekvő becsületünkre szemétként rászórtak, és a becsületükben megtápázottakat még többszörösen seggberugdosták úgy, hogy azoknak módjában sem állt visszaszólni. Utóbbiak nem voltak sokan egyébiránt. A hazai "véleményformálók" számát a médiakutatók összesen ezerre teszik. Mintegy 800 baloldali és 200 jobboldali szolgáló lánkára, ágyaskára. Ehhez képest az a három - aki kiérdemelte az Utolsó Munkásőr Hókuszpók Életmű Díjait - igazán nem sok, ám a lélekromboló hatásuk azért ma sem elhanyagolható. Mikor barátaim ma is aggódnak azért, hogy én itt a "nyilvánosság" előtt blogolok ilyen dolgokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése